Chapter One

Sziasztok! Elérkeztünk ide is. Remélem vártátok már ezt a napot! Illetve egy kicsit előbb....;)

Előre is is nagyon nagyon Boldog 22.születésnapot szeretnék kívánni a mi Hazz-unknak! El sem hiszem,hogy már ő is ennyi lesz.Hihetetlen.

Másodszor pedig,a részről szeretnék beszélni,illetve a blogról.

~Rettenetesen köszönöm az eddigi 8 feliratkozót,olyan jó érzés,hogy ennyire megfogott titeket a "prológus".

~Kicsit rövidebbek lesznek a részek,mint a Bromances 

blogomon,de ez remélem érthető,hisz ez blog.

~Hetente lesz rész,és nem mindig hétfőn...de megpróbálom pontosan hozni őket.

~Most még elég unalmasnak tűnhet az eleje,de megígérem nem lesz az...később beindul a történet...

Jó olvasást és írjátok meg hogy tetszett,kérlek.Ez az első "folytatásos",hosszabb sztorim és kicsit félek,hogy nem sikerül jól.Örülnék a visszajelzéseknek.

              ~Nicole E.~

– Kisfiam, remélem tudod mit csinálsz, de nem lesz könnyű. Főleg a kicsi mellett. –fogta meg kezem anyám és ezzel bogarat ültetett a fülembe.

– Anya, hidd el, menni fog! Tudom, hogy nehéz lesz, de sikerül, mert itt vagytok nekem ti, itt van velem Suzy és végre úgy érzem minden helyre jöhet. Szeretném ezt, s ha már segítettetek abban, hogy elérjem ezt, most a végén ne hátráltassatok vissza, kérlek. – elégedetten néztem anyám szemébe és mosolyogtam.

– Zayn, értem, hogy ez volt minden álmod, de teljesen biztos vagy ebben? Száz százalékosan ezt akarod?

– Igen anya, több, mint száz százalék! Hónapokon keresztül tanultam, remélem mostmár meg lesz az eredménye is. Igaz, hogy 27 éves vagyok, de bármikor lehet jó karrierem, amivel én is elégedett vagyok. – nem fogok vele veszekedni, nem is értem, hogy jött rá ez a hirtelen visszalépés. Mindig támogatott, apával együtt, most meg ellenkezne ezzel.

– Akkor viszont rendben. Csak biztos akartam lenni ebben. Nem szeretném azt, hogy a nehezebb pillanatokban, amikor már azt hiszed, hogy nem megy, fogod magad és feladod mindazt amit eddig nagynehezen felépítettél. – húzta félmosolyra a száját, de láttam rajta, hogy még mindig kétségek közt van.

– Anya, tudhatnád, hogy ez nem fog megtörténni. Már amiatt sem, mert ti segítettetek. Muszáj! Suzy is itt van, fel kell nevelnem. S ha egy ócska fizetésem van, akkor nem tudom megadni neki mindazt, amire szüksége van. Így legalább megismerek egy csomó új embert, és talán. Csak talán szerelmes leszek…bár Tatiana után nő nem lesz mellettem, abban biztos vagyok, férfi még igenis lehet a párom. –nem mondtam semmi olyasmit ami olyan érzelgős lenne, csak az igazságot, de anyám arcán lefolytak a könnycseppek én meg elnevettem magam.

– Bocs Zayn, csak annyira büszke vagyok rád. Elvégezted az egyetemet egy kislány mellett, egyedül. Úgy, hogy mellette még dolgoztál is a megélhetésért. Ehhez nagy akarat kell. Szeretlek nagyon! – átöleltem.

– Én is szeretlek anya. Nem is tudom, hogy tudnám nektek megköszönni azt, hogy ilyen sokat vigyáztatok Suz – ra és mindenben mellettem álltatok.

– Sehogy fiam, nem kell. Csupán csak annyi, hogy továbbra is vigyázhatok Suzy – ra és te pedig nem gürcölöd agyon magad. Meg hát persze boldog leszel. Ha ezeket betartod én leszek a világ legboldogabb anyukája. – hevesen bólogattam és szorosabban öleltem magamhoz.

– Akkor már most az lehetsz, mert ez mind így lesz. Pont úgy ahogy mondtad. –letörölte a könnyeit és vett egy nagy levegőt.

– Na, de ne sírjunk már. Orvos lesz a fiam. Az én kis doktorom. – megsimogatta a hátam, anyásan és bevonult a konyhába.

– Hát, még sok van addig, hogy orvos legyek, de a rezidensi címet már mondhatod, mivel holnap megyek Dr. Horan – hez. Ő fog segíteni nekem, ha minden igaz. Ő a főorvos és én leszek az első mentoráltja. – húztam ki magam, s bevallom igenis büszke voltam magamra. Már nagyon régen elterveztem, hogy én bizony, egyszer még orvos leszek, és ha nem jön közbe semmi valóban véghez is viszem.

– Mindegy az, egyszer orvos leszel és én akarok lenni az első aki gratulál. Dr. Zayn Malik. – elnevette magát. – Ezt még szoknom kell, de imádom. – én is felnevettem.

– Kösz anya. Ha nem haragszol hazamegyek. Késő van és megígértem Suz – nak, hogy ha hazaérek filmezünk egyet és pizzázunk. – adtam két puszit arcára.

– Ó, szóval apa – lánya estet tartotok? – viszonzta a gesztust és kiterelgetett a nappaliba, ahol apa nézte a tévét, kezében egy sörrel.

– Igen, ha lehet ezt úgy nevezni. Szia apa. – felém nézett, lerakta az üveget az asztalra és felállt, hogy tudjon köszönni.

– Csá Zayn. Holnap jössz? – apa már csak ilyen laza.

– Nemtudom, szerintem nem, de anya téged ismét megkérnélek arra, hogy bébiszitterkedj. – fordultam hozzá.

– Ezt kérned se kell. Hívsz és megyek. Nem nagyon tudok mást csinálni, a munka itthon is megvár. – mondta, s közben apa visszaült a székébe. Nem valami jó állóképességű ember, meg kell vallani.

– Köszönöm, akkor majd hívlak, hogy mikor gyere át. Ha nem csörögnék akkor sajnos menni kell érte az oviba, megtennéd? – megforgatta a szemeit és vigyorgott.

– Hogy a fenébe ne? Ne kérdezz hülyeségeket. Na de menj, Suzy már idegbajt kaphat azért, mert ilyen későn mész érte.

– Szia apa. – visszakiabáltam és később már a kocsimban hajtottam Lilian háza felé. Suz ma a barátnőjéhez ment át, ezért már megbeszéltük Liliannel, hogy hétórakor érte megyek. Hát kicsit csúszok, de remélem nem haragszik meg.

Öt perc sem telt bele, már az ajtó előtt álltam és bekopogtam. Alig engedtem le a kezem, már nyílt is az ajtó, s egy kissé fáradt  nő állt velem szemben. Elszégyelltem meg magam, amiért ennyire elidőztem.

– Neharagudj, hogy ilyen későn jöttem. Látom fáradt vagy, sajnálom. –mentegetőztem de csak vigyorgott és leintett.

– Hagyd már! Rory még tízórakor is ébren van, s addig nem alhatok el míg ő fent van, szóval semmi gond nincsen, ne aggódj. Gyere be, nagyon hideg van kint. –becsukta az ajtót és beljebb invitált.

– Nem maradok, csak Suz – ért jöttem. Megígértem neki a közös estét és ha még lesz időnk akkor bepótoljuk. -mentünk be egymás oldalán a nappalijukba.

– Apuuu. – kiáltott fel lányom amikor meglátott.

– Sziasztok, gyere Suzy, mennünk kell. Ha sietsz még lesz ma pizza! – kacsintottam felé. Több se kellett neki. Lerakott minden lányos cuccot a kezéből és rohant az előszobába, hogy felvegye a csizmáját és a meleg kabátját.

– Huh, ez aztán gyors volt. Legalább tudom, hogyan csaljam el valahova Rory – t. Kösz Zayn. – mindketten elnevettük magunkat.

– Apa, szegítesz? Nyem tudom fejhúznyi ezt a szajt. – felhördültem.

– Suzy! Honnan tudsz te ilyen szavakat? Az biztos, hogy tőlem nem tanultad, mert nem szoktam csúnyán beszélni! – kértem számon, de közben felhúztam a cipzárt a kabátján, amivel annyit kínlódott az imént.

– Hát, az egyik jány mondta az oviba, nyem tudtam, hogy cúnya szó! Boci apa. – sütötte le a szemét és átölelte Rory – t, majd egy puszit adott az arcára. Mosolyogva néztük Liliannel és mi is elköszöntünk.

– Na? Milyet szeretnél? – kérdeztem a kocsiban Suzy-t és tárcsáztam is a pizzériát.

– Milyen vany? – lógatta le a lábát az ülésből.

– Hát, sok féle, de azt hiszem te szereted a Hawaii és a duplasajtosat…melyik legyen? – elgondolkodott.

– Nnem jehet olyany, ami Hawaj és dupjasajtos is? – csillant fel a szeme. Bediktáltam ebből kettőt a nőnek és azt mondta, hogy tíz perc múlva hozzák is. Óvatosan betolattam a garázsba és Suz már pattant is ki a kocsiból, amint leállítottam a motort.

– Állj csak meg! Nem szeretném ha kosz lenne a lakásban, szóval sipirc levenni a csizmát! – az ajtónál lekapta lábairól a lábbelit és úgy ugrált befelé. Fejet rázva, mosolyogva zártam be magam után az ajtót és én is levettem magamról a ruhákat.

– Apucii! – kiabált ki a nappaliból.

– Igen Suz? – kukkantottam be.

– Melyik fijm jegyen? Nyem tudom ejojvasnyi. – ült le morogva a kanapéra.

– Szerintem a micimackót szereted, vagy legyen inkább a Hupikék Törpikék? – a másodikra szavazott, így hát ezt tettem be a lejátszóba.

– Esz a jészt nyagyon szejetem! – nevetett,mikor sziamiaú(a macska) leesett a lépcsőről hála törpapának.

– Azt mondtad, hogy még nem láttad! – néztem felé.

– Hát, jehet, hogy játtam máj egyszej kétszej. – vonta meg a vállát és egy újabb falat pizzát tömött a szájába.

– Jézusom Suz, már fél tíz van! Nyomás a fürdőbe! – raktam le az én adagomat és felkaptam az ölembe a kicsit, miután kinyomtam a tévét.

– De még nyéznyi akajtam! – ciccegtem.

– Majd máskor végignézzük. Holnap szombat van, és sajnos oviba kell menned. Megígérem, hogy elmegyünk valahova vasárnap, de most aludnod kell. – hamar levetkőzött és bemászott a kádba, amit teleengedtem melegvízzel és nyomtam bele habfürdőt egy kis fürdősóval pezsegtetve. Imádja, ha bugyborékol a víz.

– Köszönyöm a pizzát apu, hojnap is eszünk? – átmostam a kis testét és bebugyoláltam a törölközőbe, hogy miután jól megtöröljem, felhúzzam szép kutyusos pizsamáját.

– Holnap szerintem nem, de majd meglátjuk. Attól függ, hogy érek haza. Viszont holnap a mama fog érted menni az oviba, nekem be kell mennem a kórházba. Találkozok Dr.Horan-nel. – felcsillant a szeme.

– Akkoj mostmáj te is doktoj apa jeszel? – istentelenül felnevettem.

– Nem Suz, még nem leszek doktor, de doktor apa sosem leszek. Egyszer talán Dr.Zayn Malik lehetek, de csak akkor ha ügyes vagyok és nem baltázok el semmit. – vettem fel a kezembe és átballagtam a szobánkba.

– Ejbajtáznyi? Az mit jejenyt? – sóhajtottam, melyből egy ásítás lett.

– Hibázni, ha nem hibázok akkor orvos leszek. Így már érted? – bólogatott, s betakartam nyakig a takaróval.

– Éjtem, jóéjt apuci! – nyomtam egy puszit arcára és becsukta a szemét.

Hamarabb lezuhanyoztam, mint mielőtt tízet ütött volna az óra, így viszonylag elég hamar ágyba tudtam bújni, viszont annál később tudtam elaludni. Folyton a másnapon járt az agyam és legbelül reméltem, hogy minden jól fog elsülni és a főnököm se lesz egy paraszt.

~Reggel~

– Én megmondtam, hogy ejfogunk késnyi! De te nyem hittéj nyekem! – okoskodott Suzy, reggel fél nyolckor a kocsiba és még mindig nem tudtam eldobni az óvodába.

– Jólvan, igen, neked volt igazad, most boldog vagy? – csaptam egyet a kormányra, mire megszeppent mellettem. – Bocs,csak ideges vagyok. Nyolc előtt ott kell lennem és még te sem vagy oviba. Ha nem érek oda, kitudja mi lesz….de remélem nem fognak leszidni. – direkt nem használtam semmiféle szitokszót, mert így is elég ha már tud egyet – kettőt. Ráér még megtanulni ezeket.

– Nyugi…úgyisz imásnyi fognyak. Ényis imádjak, szóvaj ők is fognyak! – már csak ezzel az egy mondatával is feldobta az elég szarul kezdődő napom. 

Tíz perc múlva leparkoltam az ovi előtt és gyorsan kipattantam kezemben lányommal. Pár perc alatt elintéztem a dolgokat és hétóra ötven perckor sebesen vezettem a kórház felé, ahol remélem

minden rendben lesz.

– Jóreggelt, Zayn Malik vagyok és Dr. Horan – hez jöttem. – szuszogtam hevesen, s mikor kiejtettem a szavakat a számon a recepciós nőnek, nyökögött valamit, de nem mondott semmit. – Hölgyem!?

– Öhm, sajnálom Mr. Malik. A második emeleten az ötödik ajtó balra. Az Dr. Horan irodája. – hebegett és furán néztem rá, de nem értem rá cseverészni, örültem, ha időben felérek.

– Gyerünk már, nem igaz. – morogtam és egy halk nevetést hallottam meg mellőlem. – Mi olyan vicces, ha megkérdezhetem? – fordultam felé és meglepődtem. Egy fiatalos, kb. velem egykorú festettszőke orvos állt előttem.

– Nem akarok zavarni, de meg kellene nyomni a gombot mielőtt tönkreteszi a liftet. – visszanéztem az említett tárgyra és akkor jöttem rá, hogy valóban nem nyomtam meg a gombot.

– Oh, köszönöm…. – néztem vissza rá.

– Dr.Horan...