Chapter Five

Sziasztoook!

Remélem mindenkinek jól telik a hétvégéje.

Megérkeztem az újabb résszel,ami már az ötödik..milyen furcsa.

Be kell hozzam a lemaradásaim,mert csak a 11.részig van megírva sztori..

Ez egy kicsit nyomottabb rész,a többihez képest,de majd meglátjátok.

Remélem szeretitek a történetet...nem fogtok csalódni..

További szép napot!

~Nicole E.~

-Mit mondtál Suzy-nak?-mérgem alig tudtam magamba fojtani.Amilyen szép volt régen,most annyira ronda lett.Széjjel van plasztikázva a feje,s ha a hülye vigyorát nem ismerném fel,nem tudnám ki ő.De sajnos tudom.

-Csak az igazat.Eljöttem meglátogatni,tán nem szabad?-vont kérdőre.Mögém nézett,s meglátta Niall-t.El is feledkeztem róla.-Csak nem a pasid,oh de aranyos.Vele csaltál akkor is?-szemeim kikerekedtek s megindultam felé.

-Hogy mondhatsz ilyeneket!Te nem vagy normális,és egyébként sincs semmi közöd a magánéletemhez.-Apa visszaült a helyére,s próbálta magát nyugtatni.Anya pedig még mindig csitítgatta Suz-t.

-Zayn,én azt hiszem jobb ha most megyek,nem…-leállítottam.

-Nem Niall,áthívtalak,s itt is maradsz,nem te leszel az aki elmegy.-szemét rajtam és a többieken tartotta.Elmosolyodott zavartan és megköszörülte a torkát.

-Nos,oké…de akkor sem akarok beleavatkozni.-lágyan néztem rá,s közelebb hajoltam hozzá.

-Menj be a szobába Suzy-val.Ellesztek ugye?-még közelebb hajoltam.-Nyugtasd meg jó?-bólintott kedvesen és odament anyuhoz,s leguggolt lányom elé.Suzy ahogy meglátta,egyből felcsillant a szeme.Fogalmam sincs mit eszik rajta ennyire-najó,nagyon is tudom,de ő még csak kislány-de az első pillanattól kezdve megszerették egymást.Niall letörölgette arcáról a hideg könnycseppeket és megpuszilta.Kislányom aranyosan elpirult,mire muszáj volt felnevetnem.Mindenki felém fordult,de csak őket lestem.Niall megfogta a kezét s bevezette a szobájába,de még visszafordult és kacsintott egyet.Nem is értem,miért nincsen még gyereke,mármint értem csak nagyon jó apa lehetne.Jól áll mellette egy kicsi.

Hangos torok köszörülést hallottam,s megforgattam szemeim.Semmi kedvem nincs most hozzá.Nem véletlen hívtam át a szöszkét.

-Mit akarsz?Hm?Talán most,hogy nagyjából sikerül elérnem mindent tönkre akarsz tenni?-keresztbe fontam karjaim és újból dühösen néztem rá.Szüleim felváltva méregettek kettőnket,s direkt nem mentek ki,tudják,hogy bármilyen módon össze tudunk veszni,ezért jobb,ha szem előtt vagyunk.Egyetértek velük.

-Nem,eszem ágában sincs veletek közelebbi viszonyba kerülni a mostaninál,de kíváncsi voltam mi lett veletek…csak az én kölyköm nem?-felfordult a gyomrom.

-Tatiana,minek jöttél ide?Mit akarsz még?Az rendben van,hogy kiakadsz…meg anno is kiakadtál,jogosan.De most nem értem mik a terveid.-elegem volt,fáradt vagyok,nincs kedvem hozzá,és a családommal illetve Niallel akarok lenni.Ennyi.

-Azt,hogy láthassam a kölyköt,más nem kell.Vagyis kellene,de hát veled már nem lehet.-szemérmetlenül lenézett ölemre,s pajkos vigyorral nézett rám,szüleim jelenlétét leszarva.

-Ha nem lennék meleg,akkor sem kellenél már ne haragudj.De minek jössz te ide?Nem tudsz érdekelni!Igazad van abban,hogy nem megbocsájtható az,hogy megcsaltalak egy pasival,de az,hogy te is….és képes voltál addig kamuzni nekem,bármiről is legyen szó,ameddig a saját anyád jött el hozzám sírva?Nem sül le a bőr a képedről?Így akarod látni Suzy-t?Előbb kell felkelned ahhoz,hogy én valamikor is elengedjem veled valahova.Soha!-megfordultam,időközben lekaptam a kabátom,amit felakasztottam a fogasra,lábam belebújtattam egy kényelmes papucsba és kitártam az ajtót,hogy „kedves” vendégemet kitessékeljem.Morgott egyet,mire én mosolyogva dobtam neki egy puszit és becsaptam az ajtót egy „Ezzel még nem fejeztük be,Zayn”-nel.

Nagyot sóhajtottam és beljebb mentem.Leültem anyuék mellé.

-Mit mondott Suzy-nak?Miért sírt?-jutott eszembe a kép,ami elém tárult,mikor beléptem.

-Ellened akarta fordítani.El sem tudod képzelni miket hordott össze,apád már az idegösszeomlás szélén állt,ki akarta dobi,mikor megjöttetek.-lehunytam szemeim és ki akartam zárni a tényt,hogy mi lett volna ha Suz hisz neki.El is hesegettem ezt a gondolatot,mert az én kincsem sosem kételkedne bennem,mindent tud rólam-persze azokon a bizonyos kereteken belül-és imád,ahogyan én is őt,mindennél jobban.

-De miért sírt annyira?Ha nem hitte el,akkor mi….-cuppogott anya.

-Szerited?Azt mondta neki ez a borzalmas nőszemély,hogy ő szereti a legjobban,te pedig csak megtűröd.Tényleg,Zayn.Durva dolgokat mondott neki,még engem is megriasztott amennyire magabiztosan állt előtte.-mekkora valaki lett Tatiana-ból.

-Azt hiszem,el kell ezzel a bestiával beszélgetnem egy kicsit.Mit képzel magáról?Csak úgy idejön,mikor látja,hogy kezdem elérni a célom,s máris ide akar furakodni!Ha lett volna esze,nem ide jön,hanem egyből a bíróságra megy és kérvényezi,hogy nála legyen a kicsi.Ezt sem hagytam volna,de legalább ennyi esze lett volna.

-Mindegy Zayn,többet ide nem jön.Nem fogom beengedni,főleg akkor ha nem vagy itthon.Oh,jut is eszembe,hogy-hogy jött veled ez a fiú?Csak nem…?-mosolygott kedvesen anyukám.

-Nem,sajnos.-biggyesztettem le szám,mire felnevetett.-Ő a főnököm,ha lehet úgy nevezni.Ő a főorvos,és ő segít nekem mindenben,már pár napja össze vagyunk zárva,és ma volt az első műtétem.-borzongtam meg az emlékre.

-Igen?De ez jó hír nem?-felkrákogtam.

-Hát,lehetne,de bénáztam egy kicsit.-elsápadt.

-Mit?De ugye a beteg nem halt meg?Jézusom Zayn,már az elsőnél?-felnevettem.

-Sosem szabadna bénáznom,egyébként nem,nem halt meg,de csak mert Niall ott volt.Több vérhigítót adtunk be a betegnek,mint kellett volna,s majdnem elvérzett,de sikerült elállítani,ezért minden rendben van mostmár.

-Akkor jó.Örülök,hogy kezdesz belejönni ebbe.Dr.Zayn Malik.Az én kisfiam.-csapta össze tenyerét.

-Így van!Nagyon büszkék vagyunk rád fiam,nagyon sokra viszed még ezt,hogy orvos lettél.Pár éven belül a neved is tudni fogják.-anya megmosolyogtam apa gondolatát,én meg felnevettem.

-Hát,ne szaladjunk annyira előre.Még csak most kezdtem a rezidens képzettséget…az orvosig még rengeteg vizsga és tanulnivaló van.-már most belefáradtam a tanulásba,de én vállaltam ezt,s ahhoz,hogy jó életünk legyen Suzy-val,-meg persze,ha lesz párom,akkor vele is-az orvosi fizetés elég.Már most érezni,hogy jobb,mint volt a könyvkiadó fejesei közt.Valóban jobb.

-Na jól van anya,apa.-biccentettem feléjük.-Megnézem,mit csinálnak ott bent.Remélem nem szedték még szét a szobát.-álltam fel.

-Várj egy picit.-fogta meg csuklóm.Felállt,hogy szemben legyen velem és átölelt.Nyakába fúrtam az arcom és szorosan fogtam.-Szeretlek Zayn,apád is..nagyon szeretünk.És remélem,hogy jól cselekedsz.-bökött fejével a szoba felé.Egyből leesett mit is szeretne.

-Én is szeretlek titeket.Higgyétek el,tudom mit csinálok.És ha nem is jönne össze….mert tényleg kevés rá az esély,akkor is vele dolgozom együtt,nehéz lesz.De kockáztatok,hisz ismersz.-apa is meglapogatta vállat és elléptek előlem,hogy meglessem a két jómadarat.

Kissé nyitva volt az szobaajtó,ezért fejem félig be tudtam dugni.Meghallottam mit is beszélgetnek,és meglepett.

-Apuci szejet ám téged!A mújtkoj isz meszélte,hogy vojtatok kávéznyi!Nagyon büdös vojt a szaga,utájom a kávét.-Niall szívből felnevetett és én is magamban.Pont ráláttam Niall fejére,s fura érzésem volt.Imádtam nézni őt.A kórházban is sokszor elkap a hév és csak lesem őt,érdekes a személyisége és a kinézete is.Meglepően pasis,de mivel már megismertem,egy elég érzékeny férfinak mondanám őt.Nem hinném,hogy ez szerelem lenne,mert ennyi idő alatt lehetetlen lenne belé szeretnem,de ha így haladok,s mindennap össze leszek zárva vele,félek,hogy egy olyan dolgot teszek,amit később megbánok.Utálom ezt,már most.Tetszik nekem,de tudom,hogy én neki nem.Hogyan is lehetne?De fogalmam sincs mit tegyek…neki mindene megvan..látszólag.Sikeres állás,ráadásul főorvos,ilyen fiatalon,szóval büszke lehet magára,egy feleség,aki igaz,hogy nem tud neki gyereket szülni,de én sem tudnék,ha velem lenne…pech.

-És honnan tudod,hogy apuci szeret engem?-épp be akartam lépni a szobába,mikor meghallottam a kérdést és lecövekeltem.

-Jajj,hát még nyem játtam ilyen jókedvűnyek,amióta azzaj a cúnya nénivej összeveszett.-hajtotta le a fejét,valószínűleg.Ismerem már,mint a rosszpénzt.

-Csúnya néni?Kiről beszélsz Suz?-édesnek tartottam,hogy a tőlem hallott becenevet használja a kicsire.Olyan szépen ejtette ki a szavakat.

-Aki kinyt vojt,ő mondta,hogy apuci nem szejet enygem ész ő az anyukám.Nyem akajom többet játni,ijesztő.-büszke voltam Suzy-ra.Nem hitt annak a rémes nőnek,hála az égnek.

-Oh,hát én nem tudom,mit mondjak most,de szerintem higgy apunak!Ő sosem verne át,hisz ő van veled mindennap nem?-szerintem bólogatott Suz,mert Ni azután folytatta.-Hát akkor,csak higgy apunak és szeresd,ennyi.-itt volt az idő,hogy belépjek.

-Nocsak?Nézd kijött?-fordult felém Niall,s most láttam meg,hogy is vannak elhelyezkedve.

Niall az ágyán ült féloldalasan,s hátát a falnak döntötte,míg Suz mellette felé fordulva feküdt.

-Apuu,elmenyt a cúnya néni?-pillantásom Niallébe fúrtam,s így válaszoltam neki.

-Igen,hála istennek.És ti mit csinálatok itt,ketten,egymagatokba míg elvoltam?-Niall mosolyra húzta száját és felém intett,hogy üljek melléjük.Így is tettem.

-Jójad beszéjtünyk!Niajj nagyony ajanyos!-nyomott egy puszit az arcára,mire meglepve néztem Niallre és ő is kicsit elmélázva viszonozta a puszit.Láttam rajta,mennyire élvezi,hogy egy kicsit gyerekkel lehet.Süt róla,hogy már nagyon szeretne egyet,főleg a harminchoz közelítve.