Chapter Six

Sziasztok!Itt is a mai rész,ami igazából csak egy kötő-rész a továbbiakhoz,merthát a következőtől lesz igazán eseménydús a történet,remélem várjátok már!

Köszönöm,hogy ennyien vagytok és a blogjaimon egyre több és több az olvasó,nagyon örülök ennek.

Komizzatok és iratkozzatok fel,ha ezt még nem tettétek volna meg!

További szép napot mindenkinek!

~Nicole E.~

Niall szemszöge:

 

Furcsállottam,hogy Zayn áthívott magához.Ahelyett,hogy a lányával töltötte volna azt a kis idejét,amit a munka után kap,még engem várt vacsorára.Nem tudtam nemet mondani erre,mert tényleg szívesen vagyok velük.A kis Suzy-t is nagyon megkedveltem,s amint észrevettem ő is engem.Igazából bárhova elmentem volna,úgy terveztem,hogy munka után kiszellőztetem a fejem egy kiadós sétával.Tudom,hideg van,majdnem mínusz tizenöt fok,de bármit kibírtam volna,csak hogy egy kicsit kieresszem a gőzt.Pont kapóra jött ez a meghívás.Semmi kedvem nincs hazamenni és Valerie hülyeségeit hallgatni.

Szerettem.De egyszerűen annyira elhidegültünk egymástól,hogy rá sem ismerek.Négy évvel ezelőtt azt gondoltam,megtaláltam a másik felem,hogy büszke vagyok magamra,amiért én már megtaláltam,ilyen fiatalon a párom.Tévedtem.Két évvel ezelőttig minden rendben volt.Babát szerettem volna,nagyon.Nagyon sokat beszéltünk róla,s a végén ő is beadta a derekát.Rábeszéltem,hogy próbálkozzunk,hisz az sem biztos,hogy elsőre összejön.Aztán több,mint fél éven át próbálkoztunk.Nehéz időszak volt számomra,meg számára is,de túlléptünk rajta.Még nem voltam főorvos,s nagyon kellett küzdenem meg tanulnom,hogy azzá váljak.Stresszes idő volt,főleg,,hogy egy fárasztó nap után még egy ágytornát is le kellett nyomnunk,mert én tényleg nagyon vágytam a babára.Még mindig nagyon vágyom,egyre jobban.Mikor még nyolc hónap után sem sikerült,elmentünk egy orvoshoz.Végül valóban bekövetkezett a legrosszabb.Valerie meddő.Nem is tudom leírni azt az érzést,mikor megtudtam.Mit érzetem?Tehetetlenséget.Dühöt is kicsit,de a mérhetetlen tehetetlenség felemésztett.Azt hittem,akkor el is vesztem az állásom,mivel rettenetesen magamba zuhantam.Nem hibáztatom Valerie-t,de nem is vagyok mellette.Nem érzem már azt ami régen közöttünk volt,egyszerűen nem.Botrányos,de tényleg még csak megcsókolni sem kíváno,pedig anno mennyire meg volt közöttünk a tűz.

 

Itt van például Zayn és Suzy.Amennyire eddig látom a helyzetet,Zayn egyedül neveli a kicsit,anyukája és apukája segítségével,de ő.Így,s még kitudja mennyi teherrel,stresszel a vállán még képes volt elvégezni az orvosit.Nem ingyen!Ezért is érzek irigységet emiatt.Olyan sok mindent elért már,s fiatalabb nálam….

Este tíz is elmúlt már,mikor eljöttem tőle,kissé elbeszéltük az időt.De egyátalán nem bánom.Egy kicsit kiszabadultam a monoton mindennapokból.Megbeszéltük,hogy valamelyik nap,mondjuk pénteken,mivel ma úgyis szerda van,lazulunk egy jót.Mindennap együtt dolgozunk,illetve együtt kell dolgoznunk,szóval már le is csekkoltam a közeli hírhedt club-ot.Nem az a füves-drogos feeling-ű hely,de el lehet szórakozni.Néhányszor volt alkalmam már benézni,de sokáig sosem maradtam.Most meg teszem,élvezem az életet és bulizok egy jót a rengeteg hajtás után,megtehetem.

Zayn-re visszatérve,nagyon rendes srác és tisztelem benne azt,hogy nem veri nagy dobra azt,hogy ő most már orvos,vagyis még csak rezidens.Ismerek olyan embert,aki más munkájáért is képes hencegni.Zayn egyátalán nem ilyen,ezt a kicsivel több,mint egy hét ismeretség alatt is tudom.

Tényleg egy remek srác,s mintha másképp nézne rám..úgyértem,hogy Úgy.Mikor bevallotta másságát,ami tulajdonképpen nem is másság,mivel ugyanolyan ember,mint akárki más,meglepődtem.Meglepődtem,mert ez lett volna az utolsó amit állítok róla.

Levontam a következtetést,megcsalta Tatiana-t,de ezt sem önszántából.Ha valaki nem a  nőket kedveli,az nem baj.Nem az ő hibája,s nem tehet ellene semmit.Valószínűleg Zayn ezt tette,s a sors játszott vele furcsa fintort.Egyszer előbújik belőle az igazi énje,s akkor nem lehet befolyásolni.Nála is ez lehetett.Én is elgondolkodtam már azon,hogy valójában mit is karok,s kitől.Volt amikor,még fiatalabb koromban,megnéztem a pasikat is,de mikor megismertem Valerie-t.Erősebb vonzalmat még nem éreztem senki iránt,mint akkor ő iránta.Azt gondoltam ez a szerelem,de mára már kezdek ebben erősen kételkedni.Sőt,szinte biztos vagyok benne,hogy nem szeretem őt,úgy nem ahogyan hittem.

 

A kocsim bezárva,lusta léptekkel közelítettem a házunk bejárata felé,s ennyi sóhajt még ezelőtt,ennyi időn belül nem hallattam,mint akkor.Kívülrűl látszódott,hogy a konyhában még ég a villany,s már előre ráztam a fejem,tudtam,hogy megint mi lesz.Óvatosan kinyitottam az ajtót,de amint beléptem Valerie már karba tett kézzel állt előttem.Csak egy szemforgatást tettem,s már mondta is a magáét.

-Mégis hol a francba jártál,ha megkérdezhetem?-levettem magamról a sapkát,sálat és épp a kabátot vettem le,mikor közelített felém,s beleütött a vállamba.

-Mivan?Jézusom,már itt tartunk?-elegem volt.Fáradt voltam és meggondolatlan.

-Igen,képzeld.Ne várd azt,hogy ne legyek ideges,mikor a hét közepén hazatámolyogsz este tizenegykor.És ne merd azt mondani,hogy munkából jössz,mert tudom,hogy már hétkor végeztél.Hol voltál?Ne kelljen megkérdeznem mégegyszer.-kimentem a konyhába,én ebbe belefáradtam.Hónapok óta ez megy,egyszerűen lehetetlen egy nap úgy hazajönni,hogy valami miatt ne kössön belém.-Niall!?

-Valerie!Kérlek!Elegem van,hát nem látod?-csaptam az asztalra a konyhában,kivettem egy sört a hűtőből s leültem a kanapéra.Lábaimra támasztottam könyököm és lehunytam szemeim.

-Miből van eleged?Neked?Inkább nekem lehetne elegem,alig látlak Niall.Reggel hétkor elmész itthonról,s újabban már alig adsz csókot is,nemhogy mást..este pedig nyolc után jössz haza,s mostanság már még később.Mi a baj?-ült le mellém,s végre egyszer nem a fejem ordította le,hanem nyugodt hangnemben szólt.

-Nézd Val!Nekem ez….egyszerűen nem tudom mi van,érted?Fogalmam sincs mi van bennem,de már csak azt érzem,hogy nem szeretek ide hazajönni.Nem szeretek…én..-közbevágott.

-Hozzám?-kifújtam a bent tartott levegőm és bólintottam.-De miért?Már nem szeretsz?

-Nem erről van szó,csak…annyira más lett minden.Fogalmam sincs mi változott meg,de nem olyan,mint volt és utálom ezt érted?-temettem arcom tenyerembe.

-El akarsz válni?-suttogta maga elé,s bogarat ültetett  fülembe.Ez még nem jutott az eszembe,de nem vetettem el az ötletet.Nem tudom,hogy szeretem-e őt…és ez kiborít…ez a tudatlanság.

Nem válaszoltam,s ezzel szerintem meg is válaszoltam a kérdését.Nem akartam őt megbántani,de semmit nem tudok konkrétan megmondani.

-Val,kérlek.Én tényleg nem tudom mit akarok,nagyon szar ez így.Nem tudom mit érzek és te is folyamatosan csak bombáztál a kérdéseiddel,hogy merre voltam meg hasonlók.Nézd,én nem mondom azt,hogy el akarok válni,de egy kicsit legyünk külön…úgy értem amíg rá nem jövök mi is lenne a jó.-nem szólt semmit,csak sírt és a szívem szakadt meg érte,de sajnos  szerelem szikrája már nem perzselt fel úgy,mint rég.

-N-nem,én…rendben.Megértelek,ha neked ez így jó…ak-akkor benne vagyok.Hisz van még remény,hogy rendbe jön minden nem igaz?-csillant fel a szeme sírósan.Én már szinte teljesen eldöntöttem,mit is szeretnék,de nem akarom őt egyből lerohanni.Hátha még megváltozik valami.Valmi,amit kötve hiszek.

 

 

-Liam,kérhetnék tőled egy hatalmas szívességet?-hümmögött egyet.-El tudnál szállásolni pár napra,kérlek?-bennragadt a levegője,hallottam,de nem kérdezett.Azon nyomban rávágta az igent s meg is beszéltünk egy találkozót másnap délutánra,amikoris átcuccolok néhány holmimmal.

Amint elbúcsúztam egy „köszönömmel” s telefonom lezártam,az ismét villogni kezdett.Már bántam,hogy nem kapcsoltam ki azonnal,de mikor megláttam ki keres sóhajtottam egyet.

-Szia Niall,neharagudj,hogy most hívlak,zavarlak?-de hisz nemrég jöttem el tőle?

-Dehogyis,nem zavarsz!Van valami gond?-motoszkálást hallottam majd ajtócsukódást,s azután csendet.

-Nem,nincs,csak kérdezni akartam,hogy holnap ráérnél-e egy-két órára?Úgyértem munka után!-agyam kezdett eltompulni,nagyon késő volt már.

-Persze,miért?-a végére ásítottam egyet,de próbáltam hallatlanul.

 

-Be kellene vásárolnom…tartok egy kis bulit hétvégén,szülinap…ilyenek.Kéne segítség.-már alig láttam,belementem s jóéjszakát kívánva elfeküdtem az ágyon.Úgy,ruhástól,mindenestől….kimerültem,teljesen.