Chapter Three

Jó estééét!

Azt hiszem átrakom a részeket vasárnap estére...hétfő az nekem nem fekszik valamiért...meg nektek is kényelmesebb lesz így szerintem.Ez is egy Suzy-ban bővelkedő rész...de Niall~Suzy~Zayn moment!! ;)

Remélem tetszeni fog,de ha nem azt is írjátok meg...nagyon-nagyon köszönöm a rengeteg komit..borzasztóan örültem nekik.Na és a feliratkozók...hát elájulok...

Ne álljatok le! ;) 

További szép estét...

                                          ~Nicole E.~

-Apucii,moziba kejj mennyi!-felnyögtem és belefúrtam fejem a párnába,ám ezt nem hagyta annyiban egy szem lányom,neki muszáj volt felkeltenie.

-Suz,csak egy kicsit hagyj.Korán van még.-dünnyögtem,de még nem nyitottam ki szemem.

-Dehogy vany koján,nyézd az ója is ejőj vany.-felemeltem fejem,aztán hirtelen ültem fel az ágyban.

-Jézus,Suz,bocsánat.No,de ha sietünk kaphatsz plusz egy órát a vásárlásra.-nem is kellett neki több.Kis tappancsaival kitrappolt,át a szobájába ahol már anya várta,hogy csinosan felöltöztesse.

-Minden meg van?-kérdeztem,de a kezem majd lerohadt a rengeteg szatyortól.Hol egy játékboltba kellett mennünk,hol egy édességboltba,ja és a sok ruháról ne is beszéljünk.

-Bőveny apa!-kifújtam a levegőt,gyorsan beraktuk a csomagokat a kocsiba és az ölemben cipeltem volna vissza a bevásárlóközpontba,ha nem kezd el hisztizni,hogy ő bizony már nagylány és tud menni a saját lábán is.

-Akkor indulhat a mozi?-felkapaszkodott a nyakamba és úgy ugrált,hátha így többet lát a kilátásból.Még nem szedték le a karácsonyi díszeket,így szájtátva figyelt mindent.

-Vany bajbi?-nézegette a listát,de én sem láttam a szőke babát kirakva.Elhúztam a szám és megráztam a fejem.

-De van Gru..tudod,az a minyonos.-böktem a képernyő felé.Vigyorgott,ezért már a pult felé vettem az irányt,tudván,hogy ezt nézzük.

Amint vége lett már siettünk is ki,szegénykém alig tudott megülni a helyén,a pisilés közbeszólt.Nemérdekelt,hogy női mosdó,beléptem.Suz nem volt hajlandó a férfibe menni.Gyorsan elintézte a dolgát és az ölembe kaptam,hogy meg tudjam mosni a kezét.

-Apu?Tudsz adnyi nyekem egy kis pényzt?-torokból felnevettem az abszurd helyzeten.Egy négyéves kis pöttöm már lehúzza az apját,szép kilátások a jövőre nézve.

-És miért szeretnél pénzt kérni,ha szabad kérdezni,kisasszony?-most is elkezdte csavargatni a haját,jajj ebből mekkora pasifaló lesz.

-Szejetnyék vennyi vajamit,amit nyeked nyem szabad játnyod.-beadtam a derekam és elengedtem a kezét,hadd menjen be a közelebbi üzletbe.Kintről figyeltem,nehogy valami baj legyen.Nagyon ügyes volt,mert nem engedte,hogy lássam mit is vesz.Egyből,amint megtalálta zacskóba rakta.

-Nem vagy semmi Suzy.Még csak most születtél,de már vásárolsz.Mi lesz itt,holnap elköltözöl?-belegondolni is rossz volt,hogy ez egy nap tényleg meg fog történni.

-Ha ilyeneket mondasz,jehet az jesz.HOJNAP EJMEGYEEEK!-amint meghallottam kiabálását,szájára tapasztottam kezem röhögve.

-Sssht,Suz.Itt nem kéne kiabálni.Jönnek a csúnya bácsik és elvisznek,akkor mi lesz veled?-megforgatta a szemét,én meg röhögtem.Azon,hogy jobban el tudok beszélgetni a kicsi lányommal,mint néhány emberrel aki felnőttnek mondja magát.

A napot végigsétáltuk,aztán este hét körül mentünk haza.Suz már elaludt a kezemben,ezért elég nyűgös volt amikor felébresztettem.Amint beléprünk az ajtón már esett is neki a hűtőnek,mert állítása szerint pokolian éhes volt.

-Gyere kicsim,még fürödni is kell.-gyorsan meg is ejtettük ezt a procedúrát és pár percen belül be is takartam,egy puszi kíséretében.-Jó éjt,szépségem.-erre pedig már nem is válaszolt,annyira mélyen járt az álomvilágban.Én is hamar végeztem a tisztálkodással,kilenc órakor már Suzyval a karomban nyomtam az ágyat,s emiatt reggel sem keltem fel úgy,mint a mosott szar.

-Kicsim,jóreggelt.Hétfő van,ideje oviba menni.-utáltam,hogy ennyire korán kell felkeltenem,de sajnos muszáj.Niallért hétre megyünk és már negyed hetet üt az óra.-nyöszörögve ásított egyet és már aludt is volna vissza,ha nem kapom ki az ágyból a derekánál fogva.Nagy szemeit tágra nyitotta és visítani kezdett ahogy megcsikiztem.-Na felkelsz már?

-Apaa,jécci hagyd abbaaa!-nevettünk mindketten.Leraktam és az előre készített ruhácskáját ráadtam miután leszedtem róla a nagy pólómat.

-Siessünk,most hamarabb kell elindulni,mert még felvesszük Niallt is.-felcsillant a szeme.

-A bajátodat?-bólintottam.

-Igen a barátomat,a főnökömet.-sóhajtottam.

-Hát,de apa akkoj nye szajozzunk.Igyekezz!-megálltam mozdulataimban.

-Nem hallottam jól,azt mondtad ne szarozzak?-ráztam a fejem.Nem szabad tévé elé ültetnen,mert még a végén úgy beszél majd,mint egy kocsis.

-Ajj,cak siess!-haját kiengedtem,szépen megfésültem és kitöröltem a csipát a szeméből majd megmostam a fogát.kezembe adta a kocsikulcsot és várta,hogy ráadjam a kabátját meg a csizmáját.Amint ez megvolt már szaladt is le a garázsba,hogy bepattanjon a kocsiba.Eltettem pár darab kekszet,had rágcsálja útközben.Bezártam az ajtót és kihajtottam az autóval.Hét óra öt perckor ott álltam Niall háza előtt s vártuk felbukkanását.Pár perc múlva kapkodva zárta be az ajtót és a kaput is,aztán beszállt.

-Jóreggelt.-vigyorogtam,ő meg ahogy láttam még kicsit szét volt csúszva.

-Jobbat!Utálom a hétfőt.-morgott és összébbhúzta a szétcipzározott kabátot magán.

-Suz,ha leeszed a ruhád kikapsz!-dorgáltam meg,s láttam ahogy a csokit próbálja lesikálni a szája széléről.

-Apa,hagyjál máj!-sütötte le a szemét és Niallre nézett a tükörből.A kis szégyenlős.

-Jézus,te nagyon cuki vagy!-fordult hátra az említett,Suzy pedig nem mert felnézni.

-Te meg szép.-szájtátva néztem lányomra.Nem kéne,hogy már az első napomon beégessen.

-Suzy!-néztem rá mérgesen,míg Niall csak nevetett ezen.

-Szerinted szép vagyok?-kérdezett vissza én meg már levegőt se mertem venni.

-Nyem csak szejintem,de igeny.Tetszik az ajcod és a hajad.-Niall rámnézett én már majd elsüllyedtem az ülésben,az arcom biztos égett.

-Ezért még számolunk kisasszony!-ijedt fejet vágott amin muszáj volt felnevetnünk.

-Hagyd,szerintem aranyos.Nekem is tetszel ám,nagyon szép nagylány vagy már.-fordult vissza hozzá Suz pedig szépen kihúzta magát az ülésben,mint aki nagyon büszke.

-Hajjod ezt apa,Niajj azt mondta,hogy nagyjány vagyok.Te mindig jekisjányozol!-Niall prüszkölve felnevetett Suz mérges tekintetét látva.

-Istenem-sóhajtottam egy nagyot.Befordultam jobbra az egyik kereszteződésnél,s máris az óvoda előtt találtuk magunkat.Hála isten.

-Te is jössz Niajj?-kérdezte,miközben kiszenvedtem az ülésből.

-Menjek?-hevesen bólogatott,kipattant a kocsiból,s nyújtózkodott egyet,hogy vegye fel valaki.

-Gyere te sózsák!-lassan,engem bevárva indultak el a bejárat felé.

-Na és velem mi lesz?-tettem a csípőmre a kezem felháborodva,mire egy nyelvnyújtást kaptam mindkettőjüktől.Szép.-És az ajándékom?Amit tegnap vettél nekem?-húztam fel a szemöldököm érdeklődően.Fejére ütötte magát és visszament a kocsihoz.Kiszedte a szatyrot a hátsóülésről és a kezembe nyomta.Kiszedtem a  jól becsomagolt valamit és elkapott a röhögés amint megláttam mi is az.

-Nyem teccik apa?-tátotta el a száját.

-Dehogynem,de ezt miért vetted nekem?-néztem a kezemben lévő fonendoszkópot.

-Hát,te mostmáj nagyony okos doktojbácsi vagy,és egy ojvos se lehet egy ilyen néjküj.-Niall is felnevetett.

-Ez nagyon rendes volt tőled,de apunak már van ilyene.

-Tényleg?-erről én sem tudtam.

-Mától hivatalosan is ott dolgozol,van ilyened.-rántott vállat,míg Suz csak ámult,majd befelé vettük az irányt.Sajnos még mindig csípős hideg volt kinn.

-Imádnivaló a lányod...mit meg nem adnék,ha nekem is lenne egy.-sóhajtott miközben leparkoltam a kórház parkolójában.

-Miért ne lehetne?Talán nem szeretnétek a feleségeddel?-kíváncsiskodtam,bár reménykedtem,hogy nem nagyon terveznek.

-Dehogynem,sőt már nagyon régóta terveztük.Csak pont,hogy ez miatt romlott meg a házasságunk.Öt éve lehetett,még nem voltunk házasok sem,mikor próbálkoztunk.Rengeteg ideig ez ment,de nem esett teherbe.Ezután mentünk el orvoshoz,aki közölte,hogy Valerie meddő.Azóta sem tudtam elfogadni,hogy nem lehet babánk.-tört össze.

-Oh,nagyon sajnálom.De lehet örökbefogadni.

-De ő nem szeretne.Nap,mint nap ez az ok amiért összeveszünk.Félek,hogy el kell válnunk.

-Hát én csak remélem,hogy nem ez lesz.Kívánom,hogy helyrejöjjön minden.-mondtam savanyú pofával és magamban reménykedtem,hogy elválnak.Mégha tudom is,hogy heteró,akkor is nyugodtabb lennék ha szingli lenne.Bejön nekem,nagyon is.

-Kösz,Zayn.De szerintem ennek vége.-beletúrt a szexi,festett hajába és próbáltam nem a külsejére koncentrálni.

Pár perc múlva már a vadiúj köpenyemben feszítettem,rajta a névjegyemmel Niall irodájában.

-Figyu Zayn,tudom,hogy elég sokmindent elmondtam neked most,a magánéletemről meg miegymásról.Ez szeretném ha köztünk maradna.-bólintottam,bár még rengeteg mindent meg kellene tudnom erről a pasiról.

-Számíthatsz rám.-előredőlt a székében.

-Köszönöm.Nos,akkor most beszéljünk rólad.Mármint a munkádról.-helyeseltem így bele is kezdett a mostani feladataim felsorolásába....

-Hát ennyi lenne.-lesokkolva meredtem rá.Felnevetett.-Nyugi,hamar belejössz.Segítek,de akkor most menjünk.Meg kell nézni pár intenzívest.-felpattantam és követtem a klórszagú folyosón.

-Mrs.Thompson,jobban érzi magát?-hajolt közelebb a nőhöz és megnézte a monitort.

-Ha maga látogat,persze,sőt,futni lenne kedvem.-vigyorgott a műfogsorával Niallre.Felnevettünk.

-Na,de asszonyom.Mit fog szólni a férje?-nevetett.

-Ah,hagyja csak.Azt se látja már,hogy két szemem van-e,nemhogy az ágyig eltaláljon.-legyintett.-már a nővérek is nevettek.

-Nem semmi az öreglány.Bejössz neki.-nevettem rá,már kint a folyosón.

-Sajnos nem bukok a vénekre,öregebb,mint anyám.-röhögött velem.

-Na és most?Még lesz valami vagy mehetünk haza?-vetettem fel a kérdést mikor beléptünk az irodába.

-Nem,még össze kell állítanom a holnapi beosztást.Te nyugodtan menj haza,mára végeztél.

-Segítek,hamarabb kész leszel és amúgyis később kell mennem Suzyért az oviba.-vágtam le magam a székbe.

-Rendben,akkor lássunk is neki...-csapta is össze kezeit.

Háromnegyed óra alatt be is fejeztük,a mappák egymás tetején sorakozva álltak az asztalon és az egész heti beosztást kipipálhattuk.

-Köszi a segítséget,egyedül még a felénél se járnék.-vette le köpenyét,s én is így tettem.

-Ah,ugyan.Nincs mit.Szívesen teszem,legalább beletanulok ezekbe a szerepekbe,van még mit gyakorolnom.-lebaktattunk a lépcsőn,közben felvettük a kabátunkat.

-Jó úton jársz.Hamar belejössz.Az alaptudásod megvan,már csak tapasztalat kell és elérsz mindent amit akarsz.Itt pedig nem könnyű.Idegsebésznek lenni nagyon komoly feladat.-fel kell kössem a gatyát ha vele akarok dolgozni,az biztos.

-Köszönöm,és remélem minden úgy lesz ahogy szereném.

-Bizonyára,éppen ezért leszel mellettem te holnap az egyik egyszerűbb műtétemnél.Nem kell idegeskedni!Ez csak egy,úgymond,"rutinműtét".-mutatott macskakörmöket a levegőbe,s feltette a kapucniját,mert a hideg levegő hamar lehűt minket.Így tettem én is,de a félsz már eljutott a gyomromig.

Nem is tudom,hogyan fogom kibírni ezt a napot.Első műtétem lesz...legalábbis ebben a kórházban.

-Na gyere,mert megfagyunk.-a kocsink felé ballagtunk.Kezet fogtunk,majd meglepetésemre félvállról átölelt.Még mindig fogta a kezem,de már a hideg sem érdekelt.Szokatlan volt ez a közvetlen szituáció,de az,hogy ilyen közel volt arca az enyémhez egy furcsa dolgot indított el bennem.