Chapter Eleven

Hello!

Itt is a várva várt folytatás...amit lehet,hogy szeretni fogtok..lehet nem,de ez csak egy ilyen "kétségekkel teli" rész,de nem kell aggódni,lesz itt még bonyodalom! :D

~Nicole E.~

Zayn szemszöge:

-Ne is mondj semmit jó?Inkább hagyjuk ezt,értem…-leültem a fotelembe és csak néztem magam elé.Mi értelme van ennek?Annyi tényező választana szét minket…jogosan utasít el.

-Zayn.Megígérem,hogy visszatérünk ehhez a témához,ha lerendeztem a dolgokat Valerie-vel.-felnevettem.

-Miért?Akkor változni fog valami?Hagyjuk ezt..-úgy nézett rám,mint aki kétségbeesetten próbálna helyrehozni mindent.

-Zayn,nem tudom mit vársz tőlem!Egyik pillanatról a másikra azt mondod nekem,hogy többet jelentek számodra egy havernál.A főnököd vagyok vagy mi a jó ég..és..és feleségem van.-mélyeket lélegzett és próbálta lenyugtatni magát.

-Éppen ezért hagyjuk a francba jó?Neked ez sokkal bonyolultabb és érthetetlenebb helyzet,mint nekem…és kellemetlen is.Csak próbáljunk úgy tenni,mintha semmi sem történt volna.Holnap bemegyünk a kórházba és elfelejtjük ezt az egészet..-a világ legnagyobb hülyeségét hadováltam össze,de így lesz a legjobb.

-Rendben.-kissé furcsa hanggal mondta,de ha neki ez a legjobb,akkor mást nem tehetek.A karriere,a munkáink a családi hátterünk változna…túl sok.

Niall szemszöge:

A következő napok keservesen teltek…mind amiatt,hogy Liam-hez mentem „haza”,s mind amiatt,hogy kavarodások vannak a kórházban,s az sem segít,hogy Valerie egyre többet zaklat.Igen,már arra a szintre jutottam,hogy zaklatásnak is nevezhető…elegem van.

-Dr.Horan,Dr.Horan!Azonnal jöjjön,a 6-osban komplikáció lépett fel.-már csak ez hiányzott.

-Mi a gond,Lisa?-futva tettük meg azt a pár folyosónyi távolságot,s tényleg nagy baj lehetett…

-Nem reagál a szervezete a fájdalomcsillapítóra..és nagy a gyanúnk,hogy…-itt elhallgatott.

-Mire?-hangosan kérdeztem,de közben a beteg fölé álltam s próbáltam helyreállítani az értékeit egy újabb fecskendő igénybevételével.

-Hogy a régi infúziót adták be neki…azt már nem lehetne használni,legalábbis ezzel a fájdalomcsillapítóval,s ezzel a vérhigítóval nem…leállítja a keringést.-megnéztem az elmúlt huszonnégy óra gyógyszeradagjait,s valóban ez lehetett a probléma.

-Azonnal hozzák az újat.Altatót kell adnunk neki,többet.Ha felébredne valószínűleg belehalna.Siessenek.Kettes ajtó jobbra.Fogalmam sem volt,hogy ki lehetett ennyire felelőtlen…muszáj lesz utánajárni.

Zayn ma nem jött be…Suzy beteg,és muszáj volt otthon maradnia.Talán jobb is,eléggé feszült lett az utóbbi időben közöttünk a hangulat.Azt sajnálom csak,hogy Suzy-t nem láthatom..eléggé megkedveltem a kiscsajt,s ha jól figyeltem,Ő is engem.

Valerie egyre türelmetlenebb,s nagy valószínűséggel ma megyek a bíróságra…egyszerűen nem bírom már.Muszáj lesz beszélnem vele is,de előtte el szeretném intézni a formalitásokat.

Zayn-nel kapcsolatban még mindig nem múltak el a kétségeim.A múltkori után teljesen összezavarodtam és sehogy sem jutok dűlőre,illetve csak annyit tudok,hogy Valerie-től minél hamarabb el kell válnom..a többi még a jövő.Fogalmam sincs mi ütött belém,mikor csak úgy,a semmiből nekinyomtam a falnak és addig csókoltam,míg szusszal bírtam.Viszont vegyes érzelmeim vannak,s ezek miatt a munkámra sem tudok száz százalékban odafigyelni.

Amikor legelőször csókolt meg,furcsa,de egyben hihetetlen érzésem is volt.Életemben először csókoltam férfit,de bevallom..-minek tagadjam-…jobb volt,mintha nővel tettem volna.Lehet,hogy az alkohol tette,lehet,hogy csak bemeséltem magamnak,de ezt éreztem.Nem tudok most sem elvonatkoztatni az alól,hogy mindktettő csókunk,részegen és józanon is,ugyanolyan volt.Rettenetes figyelemmel kebelezte be ajkaim sajátjával,s óvott..nem tudom mitől,de féltett.

Annyira hülyén érzem magam,Liam is megjegyezte,hogy megváltoztam.Nem mondtam neki semmit erről,de szerintem tudja…látja,hogy megváltozott bennem valami…s az a baj,hogy ezt én is nagyon jól tudom.Szerencsétlenül próbálkozok kapaszkodni abba a tudatba,hogy ez hülyeség és nem akarok tőle semmit..Így is lenne,ha nem Ő foglalná el a gondolataimat a nap több,mint húsz órájában.

Viszont kár áltatnom magamat,be kellene valljam,hogy igenis tetszik nekem és nem azzal tömni a fejem,hogy egy heteró pasi nem akar semmit egy másiktól.

Minden egyes nap eszembe jut,az egy héttel ezelőtti parti,az hogy leszartuk a tömeget,hogy Zayn bulija volt,hogy rengetegen voltak,ráakaszkodtam és megízlelhettem ajkait.

Nem lehetek ennyire közönséges…nem gondolhatok folytonosan csak rá…meg fogok őrülni…

-Remélem tudod,hogy egy idióta vagy!-Liam ezen a napon már vagy hatodjára közli velem ezt a tényt.

-Mi bajod?Nem értelek!-ingerülten fordultam hozzá.

-Ez,Niall!Nem nézel tükörbe mostanság?Hogy nézel ki?-lenéztem magamra,de semmi változást nem vettem észre magamon.-Nem úgy értem,te lüke.Megváltoztál.Tudom,hogy mi-vagyis inkább,hogy ki miatt van,de nem kellene esetleg ezt megbeszélned valakivel?-szerintem itt magára célzott,mert nem igazán tudnám ezt mással megbeszélni.

-Mit szeretnél?Mit mondjak?Mondjam el….hát rendben.-fel,s alá járkáltam a szobában,egy alsóban és forrt bennem a düh.-Képzeld csak el,hogy mikor egy héttel ezelőtt elmentem abba a rohadt partiba…eléggé kiütöttük magunkat…Kurvára lesmároltam őt,többször.És ó,basszameg,kurvára élveztem..de részeg voltam.Nem gondolkodtam.Ott aludtam nála,mert megkért,s nem tudtam volna épp elmével idejönni.Másnap mit csináltam?Már megint mit?Hát Niall megint megcsókolta..most már full józanon.És a rohadt életbe,azt is élveztem…de nem nem lehetek ennyire idióta…elküldtem Őt a francba és azóta úgy tekintünk egymásra,mintha idegenek lennénk,érted?Még Suzy-t is megkedveltem..nagyon is.Túlságosan..ebben a négy hétben közelebb kerültem a Malik családhoz,mint a sajátomhoz.…ez káosz.Szét vagyok esve és nem tudom mit csináljak,de azt tudom,hogy meg fogok őrülni ebben az idegállapotban.-hajamat téptem,s kapkodva vettem a levegőt.Bizsergett minden porcikám,s zsongott a fejem.Utáltam,hogy ennyire közönségesen idióta vagyok,és Liam pont most lát,de mikor hozzá fordultam eléggé meglepett a reakciója..

Karbafont kezekkel állt előttem és fülig érő szája majd szétszakította a fejét.

-Neked meg mi az isten bajod van?Mit vigyorogsz,tudod te egyáltalán milyen rossz érzés ez?-felnevetett.

-Képzeld el Nialler,hogy tudom..De ne aggódj,teljesen normális reakcióid vannak…-méghogy normális?Normális az,ha megbolondulok?

-Mi?Meghülyültél?L-Li,ő férfi..és én is az vagyok….ez nem helyes,én..ezt.-leültem az ágyra,s fogalmam sincs mikor kezdtem el sírni,de csak éreztem,hogy a könnyek végigfolynak arcomon.Liam leült mellém és átkarolt.

-Nyugodj meg,Ni!Nincs gond…minden meg fog oldódni.Felteszek neked kettő kérdést,és válaszolj rájuk oké?-bólogattam majd letöröltem arcomról a könnyeket és figyeltem rá.-Szereted Valerie-t?-Mi ez a kérdés?Dehogy…valószínű azért szeretnék elválni tőle mert szeretem,abszurd.

-Nem.-halvány mosollyal bólintott.

-Szereted Zayn-t?-kerek szemekkel néztem rá…sz-szeretem-e?Nem..

-N-nem….-felhúzta szemöldökét.

-Niall,szereted Zayn-t?-felsóhajtottam.

-Nem tudom,oké?-hajamba túrtam.-Alig ismerem…nem..hogyan szerethetném,ha csak pár hete ismerem?-vigyorgott,mint a vadalma.

-Nézd,most sem azt mondtad,hogy miért szeretnéd Őt,hanem,hogy ennyi idő után,hogyan szeretnéd Őt.Nagy különbség.Tudom,hogy attól félsz,hogy megutálnának téged…de Ni,semmi baj nincs azzal,ha egy férfit szeretsz.Ha nem tudod,hogy szereted-e vagy sem…gyerünk derítsd ki!-elhúztam a szám.

-Liam…mégis hogyan?Világosan elmondta,hogy hagyjuk ezt,mert nem menne.-megrázta a fejét.

-Ez csak a tipikus válasz volt a visszautasításra.Olyan idióta vagy,nézz egy kicsit a dolgok mögé,ne csak az orrodig láss.Tett valaha olyan dolgokat,amivel bizonyítaná azt,hogy bejössz neki?Kaptad már rajta,hogy elbambul…ilyenek?-most hogy így mondja igen.

-Öhm…nos,volt valami igen.Mikor először találkoztunk,a kávézóban,illetve az első műtétje után..de lehet,hogy volt máskor is csak én nem vettem észre.-összecsapta a tenyerét és még mindig késztetést éreztem,hogy letöröljem azt az öntelt vigyort a fejéről.

-Nos,már csak neked kell eldöntened,hogy kedveled-e…avagy szereted-e Őt,vagy sem.Együtt dolgoztok,és fogtok is…nem lesz kellemes úgy bejárni nap,mint nap,hogy látod a szomorúságát.Miattad.-leintettem.

-Liam,te most igazából mit is akarsz?Segíteni vagy utasítgatni?Nagyon nem tetszik ez a felállás.-sóhajtottam és belefúrtam arcom a párnába,majd megkértem,hogy hagyjon egy kicsit magamra…gondolkoznom kell.

Mi legyen?Valerie semmiféle esetre sem marad velem…ez már eldöntött téma,de a többi…

Zayn…Zayn….mi a szart csinálsz velem?

Padlógázzal álltam meg a parkolóban,s lezárni készültem életem egyik fontos szakaszát.Beadtam a válópert…innen nincs visszaút.Tudom,hogy Valerie utálni fog emiatt,de ha vele nem vagyok boldog akkor máshogyan lehetnék?Igen…nagyon valószínű.

Hülyeségnek tartottam a gondolatot már akkor,mikor megfordult a fejemben,de végül mégis elmentem.A legutolsó pillanatban fújtam visszavonulót,már csak azért is,mert Zayn öltönyben rohangált a konyhában,veszekedve kiabált valakivel és sebesen kapkodott.Szinte lehetetlenség,hogy kiverjem a fejemből,de meg lehet próbálni.Totál hülyeség volt erre felé jönnöm,így csak rosszabb lesz…sokkal rosszabb.

-Hol jártál?Tudod te mennyi ideje várok rád?Azt hittem,hogy hívni fogsz vagy valami,de már majdnem két hete semmi.Mi van veled Niall?-Valerie csak úgy lerohant,mikor megérkeztem Liam házához.Azt,hogy mit keres itt nem tudtam,de ahogy ránéztem az említettre,sejtettem,Ő sem tudja.

-Valeire,semmi kedvem társalogni,oké?Van elég gondom így is..-felháborodottan sikkantott egyet.

-Mi az,hogy nem?Niall,a feleséged vagyok és beszélgetni szeretnék!-legyintettem,de aztán mégis ránéztem.

-Igen Valerie,ezek itt OLYAN papírok,nem tudod félreérteni…remélem,hogy megérted.A múltkor teljesen normális emberek módjára meg tudtuk beszélni a dolgainkat,most is menni fog ugye?-kerek,könnyes szemekkel nézett rám és a papírokra.Talán nem a legkedvesebb módon adtam a tudtára ezt az egészet,de legalább tudja.

-T-te el akarsz válni?-megforgattam a szemeim.Barátként sem nagyon tudnám elképzelni a kapcsolatunkat..ahhoz túl sok időt töltöttünk együtt.

-Nézd,kérlek.Én csak annyit szeretnék,hogy normálisan,veszekedés nélkül meg tudjuk oldani ezt.Igen,el szeretnék válni.Nem te vagy a hibás,inkább én,de ez túl hosszú ahhoz,hogy elmeséljem,s a legnagyobb baj az,hogy tényleg fogalmam sincs az igazi érzéseimről.Azt viszont tudom,hogy irántad nem érzem azt amit rég…sajnálom.

Megértette.Sejtette,hogy ez lesz..de nem hitte,hogy ennyire hamar.Emelt fővel távozott,s belement ebbe.Talán rosszul döntöttem,de most már nem bújhatok ki alóla.Ha Valerie és Zayn között kellene választanom,Zayn-t választanám.

Azért,mert mernem kell kockáztatni.Elegem van az állandó monoton munkából,a monoton életből.Elég.S ha ehhez,egy férfi mellett találom meg a boldogságot akkor mernem kell kockáztatni…
De nem fogok..