Chapter Twelve

Sziasztok!

Megérkeztem a következő résszel,s innentől már nincs megállás!Tudom,már ásom is a sírom az elkövetkezendő részek és a következmények miatt,de majd csak megbékéltek!Három rész van hátra,amit meg kell írnom...én már tudom a történet végét és remélem majd nektek is tetszeni fog.

Nem is húzom a szót tovább...jó olvasást!

~Nicole E.~

Niall szemszöge:

Másnap kénytelen voltam a kórházba bemenni,s idegességemben még a körmöm is elkezdtem rágni.Tudtam,hogy ma már Zayn is jön,s ha erre gondoltam még inkább görcsöltem.Szándékosan mondtam le a mai műtéteimet,illetve adtam át másnak,mert ilyen remegő kézzel a feje helyett a nyakát vagdosnám-jobb esetben-a betegnek.

Liam már korán reggel megjegyezte,hogy nem vagyok normális és az idiótáknál is hülyébb vagyok,amiért ennyire ráparázok a dologra.Erre pedig csak egy vállrántás és egy hatalmas sóhaj volt a válaszom.Nem tudok nem arra gondolni,hogy azóta nem beszéltünk,s nem is láttam.Hogyan fog hozzám viszonyulni?Levegőnek néz vagy folytatjuk ahogy abbahagytuk?

Totális idiótává váltam a pár nap alatt.Suzy-t sem láttam,sőt már a kis cuki beszéde sem maradt a fejemben.

Tudom,én rontottam el,de egyszerűen nem tudok megbírkózni a ténnyel,hogy bejön nekem…bejön?Fogalmam sincsen csak azt,hogy még mindig Ő jár a fejemben és az sem segít a helyzetemen,hogy beadtam a válópert.Az első tárgyalást megejtettük tegnap,s már csak egy van hátra,mivel semmi összetűzés nem volt közöttünk.Furcsállotta a bíró is,de mindketten megmondtuk,hogy ez közös megegyezéssel történik.Hála istennek ezzel sem kell sokáig rágódnom,de sajnos van pár bajom..

Gyomorgöcsöm egy pillanatra sem hagyott alább,akkor főleg,mikor megpillantottuk egymást a folyosón.Zayn szokásához híven elég puccosba vágta magát,talán a betegek is a látványa miatt gyógyulnak mostanában ilyen hamar.Viszont az én szívverésemet is megszaporázta,nem tagadom tényleg elragadóan festett,viszont a tény,hogy nem vagyok meleg még mindig előteret élvezett a fejemben.A nővérek is megfordultak utána,de azt se tudtam kiverni a fejemből,hogy egyenesen felém tart.Egy hete nem láttam és a szokásos csábos vigyorával közelít,miközben engem majd megesz a frász és valószínűleg úgy nézhetek ki,mint egy hajléktalan.

-Szia.-fél méterrel előttem állt meg és vigyorogva bámulta ,ahogy lehunyom a szemem megérezvén a parfümjét.Idióta vagy Niall!

-S-szia.-szemöldökét felhúzva nézett le rám.-Öhm..jó újra látni.-meglepetten figyelt,s én is akkor jöttem rá,mit is mondtam.

-Igen?Én azt gondoltam,hogy direkt kerülsz engem…-elhúzta a száját,s félrenézett.Mekkora hülye vagyok…istenem.

-N-nem én csak…mindegy ezt beszéljük meg odabent.-biccentettem az irodám felé,mert ahogyan észrevettem egyre több és több szemfüles vett minket körül.Pletykás ribancok.

-Nézd,megértelek,ha utálsz sőt azt is ha kirúgatsz,vagyis kirúgsz.-korrigálta magát..miről beszél?-De egyetlen kérdést feltennék még ezzel a témával kapcsolatban.-sóhajtottam majd egyet bólintottam,s vártam a folytatást.-Volt olyan,egyszer is,hogy úgy tekintettél rám,mint egy férfira?Mármint egy olyanra,aki tetszik is?-ellenérvek sorakoztak fel a fejemben és egyre jobban beleőrültem a gondolataimba.

-Nem…nem volt ilyen.-hevesen válaszoltam,s lehet,hogy túl gyorsan,de Ő ezt nem vette észre,csak leszűrte a lényeget.

-Oh,de hát…akkor miért volt az a csók?Miért voltak a csókok?-már most dühöngtem magamban,de már nem vonhattam vissza a válaszom..jobb ez így.

-Kérlek Zayn.Induljunk tiszta lappal!Minden egyes beszélgetésünk során,amit ezzel a témával töltünk,kezdem úgy érezni,hogy felesleges köröket vívunk.-lemondóan sóhajtott egyet.

-Rendben,nos akkor…szerintem…-vette a lapot,szóval máris belevághattuk magunkat a rengeteg munkába.

-Menjünk vizitelni!-rá sem néztem,csak mentem amerre láttam,s magamban kismilliószor küldtem el saját magam melegebb éghajlatra.

Zayn szemszöge:

Suzy beteg lett.Egy hetet ki kellett vennem szabadságként,mert anyuék nem tudtak rá ennyit figyelni.Viszont jót is tett nekem ez az egy hét,beláttam,hogy egy rohadt nagy marha vagyok és túl nagy lépcsőfokokat hagyok magam után.Suzy,az életkorát meghazudtolva,rengeteget segített nekem és sokszor volt olyan,hogy ő mondta meg,mit és hogyan tegyek…ez ciki.

Niall-el pedig a bulim másnapja óta nem beszéltem.Suzy is rengeteget kérdezett felőle,s tényleg jó lett volna tudni,mi is van vele.Látni akartam,de még mennyire…viszont tudtam,hogy felesleges köröket futok és nincs értelme azzal álltatom magam,hogy csak össze van zavarodva.Nincs..Ő ezt az egészet egy tesztnek vette,s én voltam az idióta,mert bedőltem neki.

Sokat agyaltam,mit is kéne mondanom neki,mikor először meglátom majd a kórházban,de amit elterveztem,nem jött be.Maga a megjelenése egy megtestesült istené is lehetne,de Ő csak Niall…csak.

Valami összetört bennem akkor,mikor kimondta,hogy nem jelentek neki semmit és sosem nézett rám pasiként…mármint Úgy.Rettentően furcsán viselkedett a nap további részében,viszont sosem tudtam elvonatkoztatni az alól,hogy mennyire is közel van hozzám és bármelyik pillanatban leteperhetném,ha nagyon akarnám.Viszont tudom,ha ez megtörténne már nem érném meg a másnapot…illetve ebben a kórházban biztosan nem.

Idegesített,hogy még mindig nem lett vége a tárgyalásoknak…persze most a sajátomról beszélek.Tatiana rettentő ragaszkodó,s mindent elkövet,hogy nála helyezzék el Suz-t.Az első ülésen megmondtam,hogy a végsőkig fogok harcolni ellene,kerüljön amibe kerül.Suzy-t nem fogja elvenni tőlem,abban biztos lehet.

Az is frusztrál,hogy Niall válóperes ügye sem zárult még le,de bízom benne,hogy ez minél előbb megtörténik..

Nem valószínű,hogy történni fog bármi is,ha elválik attól a nőtől,de sokkal nyugodtabb lennék a közelében,ha tudnám,már nem foglalt.

Az első napom a szabadság után,teljesen egyhangú volt.Niall csak munkakapcsolati táralgást kezdeményezett,s ha én próbáltam valamire is szóra bírni,vagy nem válaszolt vagy nem akart…láttam rajta.Teljesen magába fordult és a munkára figyelt,ami nem is lenne baj,ha nem úgy viselkedett volna velem,mint egy idegennel.Nem vagyunk idegenek…

Este pedig dühösen és savanyú képpel mentem haza,és még Suzy kedves arca sem tudott lecsillapítani.

-Suzy,nem lenne baj,ha apa elmenne egy picit szórakozni?-amolyan "kérlek" fejjel nézett rám.
-Mennyéj,legajább át tudom gondojni,hogy mit cinájj Niajj bácivaj.-kivert a víz,mikor meghallottam.
-Mi?-somolyogva vigyorgott rám.
-Háty,aszt gondojom,hogy te szejeted,de ő hüje.Hívd fej,cak nem hajagszik meg.-felnevettem.
-És nem gondolod,hogy túl rámenős vagyok?Az azt jelenti,hogy sokat hívogatom...-megrázta a fejét.
-Cak jó,hiszen ha szokat hívod,akkoj egy idő mújva ő isz szejetni fog téged.-megdobbant a szívem,ebből a csajból tanácsadó lesz.
-Hozzád jövök segítségért legközelebb.-felnevetett.
-Cak nyudottan,én ráéjek.-fejemet rázva beszéltem meg anyukámmal,hogy egy napra náluk alszik Suz.
-Apa?-felöltöztettem és egy nyalókát dugtam a szájába.
-Igen?-a sapkát jó szorosan megkötöttem,nehogy leessen a fejéről,mert még megfázik.
-Szejinted Niajj báci szejet engem?-sóhajtottam.
-Persze,téged mindenki szeret.-egy cuppanós puszit nyomtam arcára.
-De anya nyem..szoszem jön ide.Szejetjek téged nadon,de olyan jossz,hogy cak egy apukám vany.Niajj báci pedig máj nyem isz fogjajkozik vejem.-szorosan átölelte a nyakam és halkan szipogott.Ahj.Nem gondoltam volna,hogy ilyen hamar megszereti Őt.
-Ne gondolj ilyenekre Suz.Én és a mamáék is nagyon nagyon szeretünk téged.Szerinted mihez kezdenék én nélküled?Anyával nem kell foglalkozni,Niall pedig...Niall.Ha nem lenne makacs,már rég mindennap itt lenne.
-Makac?Az mi?-letöröltem arcáról a könnyeket és egy újabb puszit adtam neki.
-Túlságosan fél bevallani magának egy olyan dolgot ami egyértelmű.Te kedveled Niall-t?-bólogatott.
-Aham,nadon ajanyosz és kedvesz.Hiányzik.-megfogtam a kezét és kivezettem a kocsihoz,ahol beültettem az ülésébe és bekötöttem.
-Nekem is hiányzik,hiányzik.-sóhajtva indítottam be a motort és elfuvaroztam a kicsit anyuékhoz.

Ahogy végeztem első dolgom volt,hogy felhívtam Harry-t és lebeszéltem vele,hogy ma este mi viszont kirúgunk a hámból.Rendesen,s megadjuk a módját a dolgoknak…ám nem számítottam Rá...