Chapter Fifteen

Sziasztok! 

Újabb nap, újabb rész..éés újabb bonyodalmak. Hamarosan a vége felé közeledünk...nem tudom még pontosan mennyi rész lesz, írom őket, de szólok ha úgy alakul, hogy vége.

~Nicole E.~

Niall szemszöge:

Két nap telt el az este óta, én pedig semmit sem csinálok, csak az ágyamban fekszem..vagyis Liam ágyában. Beteget jelentettem a kórházban és az összes műtétem, az összes tárgyalást és konzultációt lemondtam emiatt.

Az a reggel borzalmas volt. Őrült fejfájásra ébredtem és ami a legborzasztóbb, hogy teljesen csupaszon…Zayn mellett. Szerencse vagy nem szerencse de mindenre emlékeztem az előző estéből…lefeküdtem vele. Ez a két nap sem volt elég arra, hogy megfejtsem miért tettem…nem vagyok meleg. Nem akarok az lenni.

Liam-mel nem beszéltem, világosan megmondtam neki, hogy most hagyjon..de talán ideje lenne vele beszélnem. Más úgy sem tud segíteni…

Valerie ismét elkezdett hívogatni és alig tudom lerázni. Kikapcsoltam a telefonom még tegnap és azóta úgy hever a földön. Lehet, hogy van vagy száz nem fogadott hívásom, de nem tud érdekelni.

Ami  pedig Zayn-t illeti…fogalmam sincs mi legyen. Nem mehetek be úgy dolgozni a kórházba, hogy tudomást sem veszek róla, de úgy sem, hogy ha mindent ott folytatunk ahol abbahagytuk. Ezt nem lehet elfelejteni…és..basszus neki milyen lehet? Ott hagytam egy fecni vagy egy üzenet nélkül. Ahogy felkeltem már szedtem is a ruháim aztán hazajöttem.

Most biztosan utál és..egy fasz vagyok.

De mégis…jó volt, istenem nem jó volt, a legjobb. Minden egyes percre emlékszem az éjszakából..a klubra, a csókokra, a szexre…mindenre.

-Ni! Kérlek csak egy kicsit gyere ki, nem vagy éhes?Már tegnap reggel óta nem ettél semmit.-nagyot sóhajtottam és lehunytam szemeim. De ó, nagyon éhes vagyok, viszont félek kimenni..el kell mondanom neki mindent és…talán nem vagyok kész rá.-Niall?

-Hagyj!-kiabáltam ki neki, mire csak egy morgást kaptam válaszul.

-Nem Niall! Nyisd ki vagy betöröm!-felmordultam és szitkozódtam egy nagyot mikor a kisujjamat bevertem az ágy sarkába.

-Mi van?-Liam tátott szájjal lesett rám, majd megölelt. Meglepődtem, nem is kicsit.-Li?

-Rosszul nézel ki!-felhorkantam.-Mondd el, nem tudok segíteni így.-beljebb jött és kinyitotta az ablakokat majd leült az ágyra. Előtte álltam és fogalmam sem volt mit kéne csinálnom.

-Mi..öhm..-nem akartam így rázúdítani mindent, de már magától kitalálta.

-Lefeküdtetek.-sunyin mosolygott.

-D-de hon…-nagy szemekkel néztem rá. Már fájtak..alig aludtam, s a tükörbe se mertem belenézni, mert olyan véreresek már, hogy megrémiszt.

-Hogy honnan?Áh, csak onnan,hogy Zayn felhívott. Nem mondott konkrétan semmit, de egyből leesett.-felállt és mellém jött.-Te totálisan meghülyültél?Csak úgy otthagytad?-felháborodottan hadonászott össze-vissza.

-É-én..-mérges voltam, rettenetesen, de egy hang nem jött ki a torkomon.

-Nem ment be dolgozni, Suzy-val depizik és kurvára nem ért téged. Rávilágított arra,hogy te szeretted volna az egészet…de tudta, hogy józanul nem mennél bele. Összetört..ahogy hallottam a hangján.-kihajolt az ablakon és már valamivel nyugodtabb hangnemben folytatta.

-De Li…-megállított.

-Ne, Niall. Megértelek. Addig világos, hogy nem tudod mi van veled, meg hogy nem vagy meleg, meg ilyenek…de egy icipicit is gondolj már vissza arra az éjszakára könyörgöm…ha nem volt jó, akkor nem lennél ilyen állapotban, szóval csak azt tudom mondani, hogy igenis élvezted, akkor meg nem értem a problémádat. -keresztbefonta a karjait. Alig tudtam feldolgozni ezt a sok információt.

-Nem tagadom, nagyon is élveztem, de akkor sem érzem helyesnek. És ahj, ott van Suzy is..nagyon idegesít, hogy mindenki azt szajkózza, hogy elbasztam..tudom, de nem tudok beletörődni a gondolatba, hogy meleg lennék, érted?

-Niall te csak be vagy szarva és be vagy gyepesedve..ennyit tudok mondani. Évekig itt volt Valerie, aki mindennap hazavárt, és megszoktad..viszont most, hogy jött ez az új megijedtél..ez érthető, főleg hogy Zayn, egy férfi...de mégis, ne mondd hogy nem kedveled!-igaza van.

-Én nem..nem kedvelem..-kisimultak a ráncai és tátott szájjal figyelt.

-Szereted.-szívem hevesen kezdett dobogni…nemigaz.

-N-nem..

-De, de szereted! Akkor meg mi az istenre vársz?Nem fog az öledbe pottyanni..

-Liam állj! Nem akarom ezt…nem vagyok biztos semmiben és ez kiakaszt, ismersz. Sosem szerettem ha a dolgok nem a megszokott menetben mennek…

-Jó, akkor viszont folytasd ezt itt.-mutatott a rumlira.-Én már nem fogok erről többet beszélni veled, de tudatom veled, hogy ha ezt hagyod így, akkor kurvára el fogod veszíteni…Ő nem fog többet érted küzdeni, megmondta. Elég.-elhagyta a szobát engem pedig itt hagyott a gondolataimba merülve.

-Ja, és csak, hogy tudd. Szeret téged, őszintén szeret. Lehet, hogy korai, de szerelmes…-ezzel végleg kiment.

Fel sem tudom fogni, mit is képzeltem? Nemsokára harminc leszek én meg itt nyafogok, mint egy tinipicsa. Semmit nem tudok. Ez a beszélgetés eléggé…felkavart és összekuszálta a gondolataimat. Zayn szerelmes lenne belém? De..de hogy? Hisz alig egy hónapja ismerjük egymást…az rettenet rövid idő. Nem hinném, hogy ennyi idő elég lenne..vagy mégis?

És én? Szeretem-e? Nem kérdés….igaza van Liam-nek. Idióta vagyok, de annyi minden van, ami kétségbe von..annyi ok van arra, hogy ne lépjek…

Suzy. Nagyon régen láttam már. Bevallom hiányzik, az apukája is és ha ez mind igaz, amit Liam mondott, hogy szeret, akkor..akkor nem tudom mi lesz.

Valerie. Egyre jobban idegesít. Hiába egyeztünk meg, sőt, már a tárgyalásra el sem kell mennem, akkor is folyton zaklat. Azt állítja, hogy úgyis meg fogom majd magam. Nagyot téved…

Liam-től is el kellene költöznöm hamarosan, mert már jóideje itt tengetem a napjaim, és a rengeteg hülyeségemet is el kell viselnie. Legjobb barátom az kétségtelen, de nem élősködhetek rajta hónapokig. Ha…ha nem lesz semmi, kell keresnem egy albérletet, vagy minimum egy kisebb lakást, ami közel van a kórházhoz. Messzebb hiába vannak olcsóbb házak, felesleges ott megvennem, mert akkor rengeteget kellene utaznom, nincs értelme.

Nagyot sóhajtottam és nekikezdtem a rendrakásnak. Ideje volt már. Előkerestem egy nagy, fekete szemeteszsákot és a pizzás dobozoktól kedve a dezodoros dobozig, minden egyes szemetet kiszelektáltam a szobából. Fél óra múlva már nem is látszódott, hogy itt valaha kupi volt…illetve nem ártana egy porszívó és egy kevés mosószer, no meg a fürdőszobát is ki kellene tisztítani.

A légfrissítővel befújtam a fürdőt és a szobámat is, majd gyorsan becsuktam az ablakot, amit nemrég még Li nyitott ki, mert lassan jégkockává fagyok, ha így folytatom. 

A zsákot leraktam a fal mellé és levetődtem az ágyra. Sebtében el tudtam volna aludni, de már nagyon furdallt a kíváncsiság, vajon ki mikor és miért hívhatott, ezért bekapcsoltam a készüléket. Illetve csak próbáltam, mert sajnálatos módon a két nap alatt lemerült, úgy is,hogy nem használtam. Sóhajtottam és felkeltem majd felraktam töltőre, aztán levittem a szemeteszsákot. Liam felhúzott szemöldökkel lesett fel rám a kanapéról.

-Mi van?-felrakta a kezét és tovább nézte a műsort, ami egy boksz mérkőzés lehetett, de talán ketrecharc is…sosem értettem a sporthoz, kivétel a foci..ahhoz szinte mindenki ért.

-Semmi, csak fura így látni..mint egy háziasszony. Ha már így belejöttél el is mosogathatnál igazán.-tovább nézte a tévét.

-Jó, értem én, hogy mérges vagy, de nem tudom mire.-odalépkedtem a kanapéig és megálltam felette.

-Mire? Még kérdezed? Tudtommal én nem vagyok meleg,d e ha lefeküdnék Zayn-nel és ennyi időt együtt töltöttünk volna, már rég az lennék én is. Szóval csak ennyi. Lehet menni!-lehunyt szemekkel csitítottam le magam.

-Ez az én döntésem, és nem hiszem, hogy bele kéne szólnod.-megfogtam a zsákot és kifelé vettem az irányt, hogy kivigyem a kukába.

-Akkor is felejts majd el ha kell valami, nem tudom ki adott fedelet a fejed fölé és mindig ott van neked, bemutathatnál neki!

-Ne veszekedjünk már. Pont tőled esik szarul.-dorgáltam meg. Már kezdett igazán idegesíteni.

-Én csak elmondom a véleményem és próbállak jó belátásra bírni, mert amint látom életed legnagyobb hibáját akarod elkövetni.-legyintette és kimentem. Nem értem miért kell ezt csinálni, ha én nem szeretném akkor miért kell erősködni?

Jó nem mondom, hogy nem akarom, mert nem akarok hazudni magamnak se, hisz lefeküdtem vele, de nem vagyok még…kész erre. Igen, azt hiszem, hogy nem vagyok még kész.

-Folyamatosan vinyákol a telefonod, csak szólok.-kapcsolgatta a csatornákat, s még mindig nem nézett rám. Jó.

-Oké, kösz.-visszamentem a szobámba és megkerestem a mobilom.

43 nem fogadott hívás, 32 üzenet-abból 25 Zayn! ~ basszameg.

Nem akartam velük foglalkozni, de a mai napon már nem küldött egyetlen üzenetet sem. Tegnap hármat küldött, azelőtt a többit. Uh. Úgy döntöttem a tegnapiakat megnézem…már nincs vesztenivalóm.

„Az világos, hogy nem akarsz tudomást szerezni rólam, de alá kellene írnod a papírokat! Így nem tudok elmenni!”

Mi? Milyen papírok? Mit akar csinálni? Gyorsan elolvastam a következőt, ami letaglózott. Teljesen.

„Gyere a kórházba! Ne miattam, Suzy-nak balesete volt”

Úristen..nem. Nem hiszem el. Ezt tegnap küldte…akkor már most. Rettenetesen haragudhat rám. Hogy lehettem ekkora marha? Gyorsan rákattintottam az utolsó üzenetre, de mivel azt gondoltam, hogy ennél nem lehet rosszabb…de lehet.

„Szerettelek, szerettünk!”

Ennyi…ennyi?

Könnyes szemekkel futottam le a lépcsőn és remegő kezekkel szaladtam be a garázsba a kocsihoz.

-Hova az istenbe mész?-Liam érdeklődő hangja zavart meg.

-Elbasztam, kurvára elbasztam és nem tudom helyrehozni, érted?-lefolyt az első könnycseppem amit idegesen töröltem le, majd beindítottam a kocsit és próbáltam semmiféle ütközés nélkül kitolatni a garázsból.

-Igyekezz!-dobta felém az irataim.

Suzy-nak szüksége van rám, s ha Zayn nem tud megérteni, legalább a kicsit ne veszítsem el…túlságosan is fontos lett nekem.

Zayn is…de még…még nem vagyok rá képes. Idő kell.

Most viszont csak érjek oda időben, s bocsássanak meg nekem.