Chapter Seventeen

Hello, újra itt!

Olyan jó érzés kerített hatalmába, mikor átolvastam a részt. Végre visszatértem és felkészültebb nem is lehetnék!

Ahogyan a csoportban is megírtam, szombaton és valószínűleg kedden is lesz L.I.I.T.A. , ám vasárnap Bromances, hétfőn M.S.P.T. , és naponta ( a végéig ) F.I.S. 

Remélem az olvasók maradtak, vagy éppen jöttek újak is, de mielőtt ezt a részt elolvasnátok, szerintem kukkantsatok vissza az előzőre, nem biztos, hogy minden megmaradt a fejetekbe. ;)

Jó olvasást!

Ne kíméljetek kommentekkel, alig várom a véleményeket!

xxx Nicole E.

Niall szemszöge:

Nem is sejtettem mi fog rám várni a kórházban, de tudtam, hogy egy rettenet nagy idióta vagyok és megérdemlem, ha Zayn összekötözve dob ki az ablakon.

Hogy lehet? És a kis Suzy? Mi történt vele?

Annyi kérdésem volt, s nagyjából megkaptam rá a válaszokat mikor beléptem a kórterembe és megláttam Zayn-t, aki azon a miniatűr széken aludt kitekeredett pózban, de közben fogta, szorította Suz kis kezét. Borzasztóan festett mindkettő. Jézusom, miért nem jöttem hamarabb?

-Su-z. -halkan szipogtam és letöröltem a könnyeimet, miközben odasétáltam az ágyhoz. Pont Zayn-nel szemben ültem le az ugyancsak kicsi székre, majd egy puszit nyomtam a sebes, bekötött fejére. Persze csak óvatosan.

-A..annyira sajnálom. -végignéztem rajta és egyáltalán nem tetszett a látvány. A lába be volt gipszelve kezein rengeteg horzsolás és zúzódás volt leragasztva. A fején egy hatalmas kötés volt, valószínűleg az erős agyrázkódás miatt. És lélegeztetőgépen volt….lélegeztető. Szentségesisten…

Gyorsan az ágy végéhez mentem, hogy megnézzem a kórlapját. Nem tetszett…

Az értékei nagyjából normálisak voltak, de túl sok rajta a seb, hogy ennyi oxigén legyen a vérében..valami nem stimmel.

Túl sok az altató.

Ránéztem Zayn-re és egy elkeseredett férfit láttam, aki teljesen összetört. El sem tudom mondani, szavakkal nem lehet leírni mennyire sajnálom az egészet…

Közelebb mentem hozzá és lehunytam szemeim, mikor megéreztem a parfümjének illatát. Nem gondolkodtam csak cselekedtem. Orrom belefúrtam hajába és egy nagyot szippantottam az illatból, majd egy apró puszit nyomtam fejére. 

Ködös aggyal és könnyes szemekkel lépkedtem az ajtóig, hogy szólni tudjak a kezelőorvosának az altató miatt. Ha túl sok altatót kap beállhat az agyhalál…főleg az Ő esetében. Még olyan kicsi és rengeteg sérülése van. Tudom, hogy ha felébredne belepusztulna a fájdalomba, de nem tarthatjuk sokáig mély álomban, mert kómába eshet. Ha megfelelő ütemben gyógyulnak a sebei, egy-két hét múlva fel kell ébreszteni, de ekkora adagnyi gyógyszer mellett aligha fog ez sikerülni.

Suzy-nak nem lehet semmi baja!

-Niall?-megtorpantam. Nem hittem, hogy ébren van…vagy…

Óvatosan megfordultam és Zayn szemeivel találtam szemben magam, amik a szokásos csillogás és fehérség helyett, vörösen, véreresen és fáradtan festettek.-Miért jöttél ide? Nem volt elég?-lehunyta szemeit, majd később dühös szemekkel nézett rám.

-Én…sajnálom.-lehajtottam fejem és nem mertem ránézni. Rettenetesen kellemetlen volt a helyzet és ennél jobban nem is érezhettem volna magam szarul.

-Sajnálhatod is!-felállt és bolyongó járással lépdelt felém.-Nem kell a sajnálatod. Fogalmad sincs, hogy ebben a két napban min mentem keresztül, míg te még egy üzenetet sem voltál képes küldeni. Hirtelen érdekel Suzy?-már kint a folyosón veszekedett velem. Felzokogtam.

-Sajnálom! Nem láttam az üzeneteket, csak most, körülbelül félórája…nagyon szeretem Suzy-t és…és…-hirtelen azt szerettem volna mondani, vagyis már inkább kiabálni, hogy Téged is..de megráztam a fejem és félbehagytam a mondatom.

-Nem tud már meghatni Niall. Túlságosan késő…és egyszerűen elegem van. Ha Suzy felépül és megejtettük a temetést is..-könnyes lett a szeme. Milyen temetés?-elköltözünk innen, elég volt ebből.

-M-milyen temetés?-gúnyosan felhorkant.

-Mivel senki nem tudott vigyázni rá,nekem meg a papírokat kellett intézzem, ezért Tatiana vigyázott rá,illetve anya-lánya napot tartott.-szipogott egyet. Már értettem. -A kurva kerék…defektet kapott és..és Suz megijedt…félrerántotta a kormányt. Meghalt..meghalt Tat.-odamentem hozzá és átöleltem, és próbáltam csitítani.

-Úgy sajnálom, Zayn.Kérlek…-félbeszakított és kibontakozott a karjaimból idegesen.

-Nem, te nem sajnálsz semmit. Minek mondtam el?Hülyeség volt az egész…de legfőképp Te. Addig nyavajogtam, míg Suz itta meg a levét. Menj el, kérlek!-elfordult én pedig szóhoz se jutva töröltem le a könnyeim, s közben fel se fogtam miket mondott az előbb. Ennyire elrontottam volna?

-Zayn, csak…-visszafordult hozzám, de nem mondott semmit, inkább csak a szemével próbált erős maradni, s tekintetével utasítani.-Rendben.

-A papírokat majd elküldöm, hogy aláírd őket.-megtorpantam, de nem fordultam vissza hozzá. Illetve mégis, mert eszembe jutott Suzy.

-Legalább Suzy-hoz hagy menjek még be, utána ígérem elmegyek.-felsóhajtott és bólintott, majd a kezével intett az ajtó felé.-N-nem baj, ha kettesben beszélek vele?-mintha zavarba jött volna, de végül nem mondott semmit, csak kiment és az ajtót behajtotta maga után. 

Leültem a székre, ahol eddig Zayn aludt és kezembe vettem Suzy kezét.

-Szia Suz. Niall vagyok, vagy ha úgy tetszik, Niall bácsi. Nem tudom elégszer elmondani mennyire sajnálom, hogy nem  jöttem eddig. Tudod, a felnőttek sokszor csinálnak hülyeséget. Én csináltam, többet is. Hülye..vagyis buta voltam. Apukád és én..nem is tudom mi van közöttünk, de remélem azt tudod, hogy nagyon szeretlek ám téged. Remélem megbocsájtasz nekem és majd ha már leszedték rólad ezeket a vackokat, és futkorászol, majd felhívsz telefonon és beszélgetünk egy jót, oké? Csak mi ketten.-ráhajtottam fejem kis hasára és úgy folytattam, még ennél is jobban kiöntve a szívem.-Ahj, Suz. Nagyon, nagyon buta voltam és azt hiszem már nem tudom helyrehozni a dolgokat. Annyira magammal voltam elfoglalva, hogy nem is figyeltem másokra. Szeretném, hogyha szeretnéd apukádat, nagyon és mindig. Ne veszekedj vele, mert neki csak te vagy, okés? Ha te már nem leszel neki, akkor mit fog csinálni? Nagyon szeret téged és most nagyon aggódik miattad, ezért is próbálj meg erős lenni. Nehéz időszak ez mindannyiótoknak.-egy hatalmas, hosszú puszit adtam az arca olyan felületére, ahol nem volt egyetlen seb sem. Felálltam és egy nagyot sóhajtottam, majd kidörzsöltem a szememből a könnyeim..ma már túl sokat engedtem el belőlük.

-Viszlát Suz, remélem hamarosan láthatlak. Jobbulást kislány.-abban a pillanatban azt kívántam bárcsak az én lányom lehetne, bár engem hívna apunak vagy bárcsak és lennék az akit szeret.

Megtehettem volna, de elszúrtam..nagyon elszúrtam.

-Szia.-köszöntem oda Zayn-nek, mikor kinyitottam az ajtót. Meglepődtem, hogy ennyire közel áll hozzám. Valószínűleg mindent hallott.Szemei meglepettek voltak, akárcsak én..és meredt tekintettel nézte ahogy elsétálok mellette.

-Niall!-futott utánam. Halvány mosollyal az ajkaimon fordultam hozzá.

-Mi..-egy szót sem tudtam kinyögni,mert ajkai betapasztották az ényemeket. Nem hogy lehunytam volna szemeim, hanem még ki is kerekedtek a hirtelen cselekvésétől, s hirtelen csókoltam vissza. Ostoba és egy rohadt nagy fasz voltam, amiért nem cselekedtem időben. Éreztem,hogy ez egy lemondó csók akar lenni. Mikor már a parfümjének illata újból az orromba kúszott és forró lehelete az arcomon csapódott, mert már zihált az oxigénhiánytól, elváltam tőle. Egymás szájából lélegeztünk, s a jobb kezem az arcára tettem majd lesimítottam egészen a nyakáig, s ezt mind könnyekkel az arcán, s lehunyt szemmel figyelte végig.-Sajnálom.

Hagyott elmenni…s ez még rosszabb érzés volt számomra-valamiért-, mint mikor meghaltak a szüleim. Sokkal jobban fájt, mert Ő tudom, hogy itt van…csak nem a közelemben.

A kurvaéletbe…kell nekem.

De már sajnos nem kaphatom meg…

Ezt hajtogattam magamnak a kocsiban végig, míg hazavezettem Liam-hez, persze csak azután, hogy beszéltem Dr.Lyhrint-tel. 

-Veled mi az isten van?-Liam sápadt fejjel lépkedett utánam és kérdezgetett.

-Semmi.-a konyhába mentem és csináltam magamnak egy liter kávét, majd egy doboz fagylalttal a kezemben a nappaliba mentem és leheveredtem kényelmesen a kanapéra.

-Aha..légyszíves válaszolj!-felment bennem a pumpa, de ahelyett hogy kiabáltam volna, csak nekikezdtem sírni..ismét. Tipikus harminchoz közeledő pasi reakciója.-Oh, Niall.

-E-egy szerencsétlen..fasz  vagyok.-átölelt és próbált nyugtatgatni, de folyamatosan az játszódott le a fejemben, hogy ha hamarabb beszélek vele, vagy ha ott maradok azon a reggelen, akkor nem történt volna semmi probléma..Zayn nem költözne el, nem mondana fel, Suzy nem lenne ilyen állapotban és Tatiana sem halt volna meg..mekkora egy szörnyű ember vagyok?

-Dehogy vagy az Ni. Meséld el mi történt, kérlek.-s szakadozottan, sírástól görccsel a torkomban,de elmondtam neki mindent, még azt is, hogy mennyire jó volt a csók..bár az utolsó.-E-erre, nem tudok mit mondani. Ez szörnyű..-ledöbbent, hmm..én is.

-És most mit csináljak? Egyszerűen idegesít, hogy ezt mondta, érted? Tudom, hogy az én hibám az egész, de akkor is..miért érdekel ennyire?-temettem fejem a tenyerembe.

-Mert sz..-belevágtam a szavába mérgesen.

-Tudom, hogy szeretem!-elhallgattam. Még magam is megleptem, ezzel a kijelentésemmel.

-Csak azt akartam mondani, hogy „mert szokásod a túl kíváncsiság”, de ez még jobb érv, azt hiszem.-vigyorogva lökött meg a vállamnál. 

-D-de..-makogtam össze-vissza.

-Mi, de? Tudja?-kíváncsian fürkészett.

-Dehogy tudja..szerinted? Annyira hülyeségeket tudsz kérdezni. Majd pont most fogok neki szerelmet vallani, mi? Mikor meghalt az exe és a gyereke rettenetesen rosszul van.-feltartotta a kezét.

-Oké, oké. Igazad van, csak nem értem, hogy mire ez a hirtelen nagy önbizalom. Eddig itt sírtál nekem, hogy nem vagy meleg és hülye voltál amikor lefeküdtél vele, most meg már szerelmet akarsz neki vallani…kissé lemaradtam.

-Igazad van, de nem áltathatom magam örökké. Tudom, eddig ezt mondtam, de mikor bementem a kórházba, semmi másra sem tudtam gondolni, csak hogy semmi baja ne legyen a kicsinek és, hogy Zayn bocsásson meg nekem..és amikor megláttam, vagyis inkább mikor megéreztem az illatát…-leállított nevetve.

-Jó, jó, oké, értem! Hát, te aztán szerelmesebb vagy, mint hittem.-sóhajtottam egyet kis mosollyal az arcomon. Igen, elértem oda, hogy szeretem..nagyon.

-És mit tegyek? H-ha Ő már nem szeret?-megforgatta a szemét.

-Valószínű, hogy a szerelem egyik napról a másikra elmúlik mi? Voltál te már szerelmes?-hülyén néztem rá, de aztán elgondolkodtam. Nem teljesen ezt éreztem akkor, mikor levettem Valerie-t…pedig azt gondoltam őt is szeretem….ezek szerint nem?-Jó, mindegy ne válaszolj.

-Most csak annyi a dolgod, hogy elmész a temetésre…muszáj látnod, mert a te esetedben csak még rosszabbul leszel, ha már két napig nem látod Őt. -összeszűkült szemekkel néztem rá.-Aztáán, szépen tepersz érte..de persze én meg játszom a kerítőt. -érdeklődően figyeltem majd beavatott a tervébe.

Ahj, tényleg szeretem és egy hülye vagyok…számtalanszor elmondtam már, de még magam sem hiszem el..hogy lehettem ennyire agyalágyult? Ott hagytam, mikor csak engem akart?