Chapter Twenty-six

Sziasztok,

meg is érkeztem a résszel, ami nem olyan hosszú és nem is olyan érdekes, de kell ide. Hamarosan, vagyis közeledünk a fordulóponthoz a történetben, ami még nem most lesz, de ne higgye mindenki, hogy mostantól minden happy, mert nem! ;)

Remélem tetszik a rész és írtok pár szór róla!

xxx Nicole E.

Niall szemszöge:

Másnap reggel őrjítő fejfájásra ébredtem, de a régi szokásomat megőrizve, természetesen minden egyes pillanat megmaradt az előző estéből, ami jelenleg jó dolog. Jobb kezemmel épp a fejem masszíroztam, mikor a bal kezemnél megmozdult Zayn. A fejét a hasamon pihentette, s a takaró félig rajta félig rajtam volt, ámbár mindketten csupaszok voltunk. Ahogy elnéztem magunkat egy borzasztó édes párt láttam, akik végre megtalálták egymást. Tényleg így volt, mert hát ez az első alkalom, mikor ténylegesen úgy feküdtünk le egymással, hogy mindketten borzasztóan akartuk.

Zayn egyre jobban mocorgott, s a már elzsibbadt kezemről felemelte a fejét, hogy megnézze ébren vagyok-e, de mikor látta a nyitott szemem visszaejtette a fejét. Felnyögtem, s próbáltam kihúzni alóla azt.

-Jóreggelt! – mormogta reggeli karcos hangján, s ha nem láttam volna, egy cigiző rosszfiút képzeltem volna magam mellé. Mosolyogva nyújtóztattam ki az elzsibbadt végtagjaim és felé fordultam.

-Neked is! Jól aludtál? – bólogatott és még nagyobb mosolyra húzta ajkait.

-Ennél jobban nem is aludhattam volna. Imádlak. – csókolt bele a nyakamba, s perpill egy kiadós reggeli és egy közös zuhanyzás jobban esett volna bárminél.

-Szeretlek. – dorombolva bújt hozzám, én pedig morogva húzódtam arrébb. –És szúr a borostád. – felnevetett.

-Ne mondd, hogy nem vagyok szexi! – én is felnevettem.

-De, kibaszott szexi vagy. Főleg a feszes hátsód meg a kis szőrcsík itt. –vezettem le a mutatóujjam a hasán egészen az említett szőrcsíkig. Elkapta a kezem és elszedte onnan.

-Nem nyúlka piszka! –felnevettem és becsúsztattam kezem a takaró alá, s megszorítottam büszkeségét, a reggeli merevedése miatt, pedig nem is kellett felizgatnom. – Ne, már. – lehunyta szemét.

-Na jó. Majd később, de ne hidd, hogy megúszod! Mostantól mindennap minden percében dugni fogunk! – kikerekedett szemmel lesett.

-M-mi van? – felnevettem ma már sokadjára.

-Mostanól minden egyes pózt ki akarok veled próbálni, ami kettőnknek lehetséges. – kacsintottam rá és kipattantam az ágyból meredező farokkal, mely ide – oda himbálózott, míg a fürdőbe nem értem. Elégedett vigyorral végeztem el a dolgom.

-Bazdmeg, Niall! – felnevettem torokhangon.

-Szeretlek! – kiabáltam ki neki a szobába.

Délután kettő után pár perccel érkeztünk meg a kórházba, ahonnan végre haza hozhatjuk Suzy-t. Még mára kaptunk szabadságot mindketten, de nem sűrűn lesz ilyen, hisz főorvos létemre elég sok műtétet mondtam le mostanság. Zayn pedig egyre jobb, úgy értem a szakmájában, már nem sok mindenhez kell hozzászóljak, és a legtöbb műtétemnél Ő is jelen van.

-Remélem örülni fog, anyuék is átjönnek este és megünnepeljük a hazajövetelét szűk családi körben. – nagyot nyeltem.

-Akkor menjek addig Liam-hez? – megrökönyödve nézett rám, s közben leállította a motort.

-Miért mennél? Te is a családhoz tartozol és kötelességed velem és Suzy-val lenni. Megáll az agyam. –megszeppenve ültem a kocsiban és kikapcsoltam az övet, majd utána rohantam.

-Hé, azt értem, hogy te már úgy tekintesz rám, mint egy családtagra, de a szüleid mit fognak szólni? Suzy nem fogja rossz néven venni, hogy ott vagyok? – csapkodtam a kezeimmel és mikor felnéztem csak egy vigyorgó Zayn-nel találtam szembe magam. – Mi van?

-Nyugodj meg, anyuék tudnak rólad és arról is mik történtek közöttünk, nagyjából. Meg szeretnének ismerni és semmi miatt nem fognak elítélni. Suzy pedig szeret téged, sőt, imád. Állandóan rólad beszéltünk régebben, szóval egy hangod ne legyen. Minden jó lesz! – átölelt és egy futócsókot adott ajkaimra.

-Köszönöm. Mit jelentsen az, hogy rólam beszéltetek? – érdeklődtem.

-Csak megbeszéltük mindig a napi eseményeket, és Ő állandóan rólad kérdezett, meg tanácsokat adott. – felnevettem.

-Na, most legalább már nem kell ilyenekkel bajlódni. – ciccegett és kinyitotta előttem az ajtót.

-Ne bízd el magad, most te vagy a legnagyobb újdonság neki, folyton rólad fog beszélni. – ajjaj.

-Nem baj, legalább van egy nő a háznál. – kezünket elengedtük, mikor a recepcióhoz értünk és kabátunkba dugtuk a kezünket.

Amint beléptünk a kórterembe, Suzy máris Zayn nyakán lógott és össze – vissza puszilgatta.

-Sziaaa, apaa! – Zayn nyögött egyet és kacagva vitte vissza az ágyra, ami már szépen be volt vetve.

-Szia, kiscsillag. Remélem jó kislány voltál, mert nem csak egy meglepetésem van ám! – felcsillant a kicsi szeme és vigyorogva figyelte apját.

-Mi asz? – tapsikolt.

-Majd ha hazaértünk megtudod, de előtte köszönj Niall-nek, nagyon várta már, hogy hazavihessünk. – mosolygott rám.

-Na végje! Mostmáj Niajj isz ott fog laknyni nájunk? – felhúzott szemöldökkel néztem meglepődve Suzy-ra.

-Miből gondolod ezt? – kérdeztem tőle.

-Hát, apa nagyon bojdog ész játom jajtatok, hogy kibéküjtetek! – felnevettünk boldogan.

-Jó ez igaz, de még nem beszéltünk meg semmit Niall-el. Majd otthon! – hevesen bólogatott és felkapta a hátizsákját, amiben a ruhái voltak.

-Mehetünk, manó? – mosolygott és feltartotta a kezét. Felvettem az ölembe és kaptam egy puszit is, majd így mentünk ki a recepcióhoz. Hamar elintéztük a papírokat, így egészen hamar ülhettünk kocsiba. Én ugyanúgy az anyósülésre ültem, Zayn vezetett Suzy pedig hátul az ülésében nézelődött, amit jó szorosan bekötöttünk neki. Hála az égnek semmi félelme nincsen a kocsik iránt, pedig majdnem az miatt halt meg, de ne is gondoljunk ilyenekre! Most az a legfontosabb, hogy hazaérjünk és megünnepeljük kellően Suzy hazaérkezését.